|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.29. 12:46 - |
Hogy hívták ezt a népet a történelem folyamán, és mit jelenthet vajon maga az avar etnoníma? |
Szegő Iván Miklós
Világörökség lesz a hunok fővárosa? – Kínában a magyarokat tartják az utódoknak
National Geographic 2004. ápr. 8.
E Közép-Ázsiában lévő területekről eredeztethetők az avarok is, akik magukat uar-hunnak nevezték, ami akár a hun népnévvel is kapcsolatban állhat. Az avarok emlékét őrzik a mai Magyarország Várkonyra végződő településnevek. A Várkony a varhun, uar-hun népnévből származó név. |
Szymon Bartłomiej Pawlas
Etnogeneza Madziarów, czyli o pochodzeniu Węgrów
I tak w połowie VI wieku Jordanes – gocki kronikarz i historyk – nazwał Węgrów hunuguri, a w tym samym czasie Teofilaktos Simokatta okre¶lał ich mianem umgroi / unuiguroi.
Pawlas szerint is azonos tehát a hunogur népnév a magyarok külföldön használatos nevével. |
Thakur indiai kutató szintén úgy véli, hogy a Hungary név első fele a hunokra utal. A név másik fele vajon mire, kikre vonatkoztatható? |
Aradi Éva
A hunok Indiában – A heftaliták története
HUN-idea, Bp., 2005
…több indiai tudós is foglalkozott a hunokkal. Például … G. V. Divekar bombayi történész … Divekar professzor élőszóban kifejtette azt a véleményét, mely szerint mind az északi, mind a fehér-hunok szkíták voltak, s mi magyarok vagyunk egyetlen európai utódaik. Furcsának találta, hogy amikor az 1970-es években Budapesten járt, és egyetemi professzorokkal találkozott, azok tagadták ezt a rokonságot, ahelyett, hogy büszkék lettek volna rá. Szerinte még országunk angol, német, francia stb. neve is utal a hunokkal való rokonságra. |
Megjegyzendő, ilyen alapon a magyar király legalább olyan indokkal támaszthatott volna jogigényt Moszkvára, ugyanis annak neve a magyar népnév származéka... (Lásd: muszka, a baskírokról. Nem véletlen, hogy annyi ott a magyar helynév. Még Borogyino és Sevargyino is ide sorolható.)
Ráadásul a XVI. század elején a magyar haderő a moszkvainál sokkal jelentősebb volt, de ez már csak filozofikus esélylatolgatás :) |
Idézet Klima Lászlótól:
A magyar kutatók érdeklődését a permi tájakon át vezető jugriai (jugrai) útvonal leírása és a jugor–magyar nyelvi azonosságot, a magyarok jugriai származását tényként kezelő moszkvai vélemények keltették fel. Zsirai Miklós a Finnugor rokonságunkban egy bekezdést szentel ennek a kérdésnek, és latinul idézi Herberstein sajnálkozását, hogy nem találkozott egyetlen Jugria-beli emberrel sem, így a híresztelést ellenőrizni nem tudta. Zsirai nyomán Hajdú Péter is ezt a témakört emeli ki tankönyvében, hangsúlyozva, hogy Herberstein adatai ugyan másodkézből származnak, de megbízhatóak …Herberstein, visszatérve Moszkovia leírására, a permiek jellemzése után Jugra és Magyarország kapcsolatával foglalkozik (163.). Moszkvai görög tárgyalópartnere, Jurij Dmitrijevics Trahanyiot kincstárnok és pecsétőr első találkozásuk alkalmával kijelentette, hogy fejedelme jogot formál Pannóniára, Moráviára és Polsára (Lengyelországra), mert ezeket a területeket a jugráknak, tehát a moszkvaiak alattvalóinak nyugatra szakadt csoportjai foglalták el valamikor …a leírásban a magyarok mint Jugra hajdani lakói érintettek. A jugor–magyar azonosságnak nagy irodalma van – történeti és filológiai egyaránt. Mint utaltam rá, tudós finnugrista elődeinket Herberstein útleírásából legfőképpen ez a kérdés izgatta. Zsirai Miklós Jugria címen nagy tanulmányt publikált, melyben azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a magyarok külső elnevezése és az obi-ugorok jugor/jugra népneve, illetve Jugria/Jugra országneve ugyanarra a tőre, a török onogur népnévre vezethető vissza. Véleményét a szakmabeliek általában elfogadták. Ez tehát a kérdés filológiai oldala. Ami a történeti oldalt illeti, arra kell választ találnunk, hogy mikor, hol és főleg miért született meg a jugorok és magyarok rokonságának ötlete. Nemrégiben két magyar kutató is foglalkozott ezzel a kérdéssel, így rendelkezésünkre áll a szakirodalom napra kész áttekintése és összegzése. Hegedűs József művének egyik fejezete ezt a címet viseli: Népünk és nyelvünk a Jugria-kérdés tükrében. Ebben a szerző úgy foglal állást, hogy az ötlet olaszföldön fogant meg: Aeneas Sylvius Piccolomini 1458-ban írt Cosmographiájában szerepel először, hogy Szkítiában műveletlen, bálványimádó népek laknak, akiknek nyelve ugyanaz, mint a Pannóniában élő magyaroké. Jugria neve ugyan nem szerepel Piccolomini művében, de a szinte vele egy időben –1459-ben – készült Fra Mauro-féle világtérképen Permia mellett már megtalálható a jogorik földje. Hegedűs József „olasz földön kisarjadt »magyar származási« elmélet”-nek nevezi az ötletet, már csak azért is, mert továbbfejlesztője, a lengyel Mathias de Miechow Itáliában folytatott orvosi tanulmányokat. Röviden csak Tractatusnak nevezett műve 1517-ben jelent meg. Magyar vonatkozásaival Király Péter foglalkozott 2004-ben megjelent munkájában. Mathias de Miechownak a feltehetőleg orosz hírhozókra, diplomatákra visszavezethető itáliai hírei mellett azonban közvetlen információi is lehettek orosz hadifoglyoktól. A hallottakat összegyúrva a következőket írja: „A Iuhrok Iuhrából, Scithia legészakibb és leghidegebb földjéről, az Északi-tenger mellől jöttek ki, amely Moskoviától, a moskák városától északkeletre 500 nagy német mérföldnyi távolságra van …És midőn …meghallván a vadászoktól (akik szarvastehenet követve átkeltek a Volha és Tanais folyókon), hogy az Európai Sarmatia földje termékenyebb…az említett folyókon átkeltek…És midőn Pannóniába érkeztek …azt lakóhelyükké kijelölték.” Megszületett tehát az elmélet: a magyarok Jugriából indultak a Kárpát-medencébe vezető vándorútjukra. Szülőhazája minden bizonnyal Oroszország lehetett, alapjául egyszerű etimologizálás szolgált: az ugor népet, amely úton a Kárpát-medencébe Kijev mellett elhaladva került a krónikaírók látókörébe, azonosították a keleti expedíciók során megismert jugor néppel. A két nép ugyan nem azonos, de nyelvük szoros rokonságban áll, s népnevük is közös eredetű, így összekapcsolásuk nem teljesen elhibázott ötlet.
A felsorolt művek Herberstein moszkoviai utazása idején a legfrissebb információkat tartalmazták a világról s benne a jugorokról és a magyarokról. Vajon szerzőnk ismerte őket? Bevezetőjében Olaus Magnus, Sebastian Münster és mások mellett említi Mathias de Miechowot is (55.) az általa ismert szerzők között, sőt például Moszkovia leírása során, majd később a tatárokról szóló fejezetben is korrigálja is a két Sarmatiáról szóló könyv összeállítóját. Herberstein mindkét moszkoviai útja során érintette Krakkót, 1517-ben még találkozhatott volna Mathias de Miechowval, az egyetem professzorával. A feltételezések szerint azonban ez a találkozás nem jött létre, de a Tractatust a követ magával vitte Moszkvába.
… Herberstein oroszországi útjairól visszatérve diplomáciai-államigazgatási teendői mellett folyamatosan gondozta moszkoviai útleírását … Az 1530-as években már bizonyosan elkészült a kézirat első része …Az 1540-es évek közepére nagyjából elkészülhetett …A Moszkoviai útijegyzetek első kiadása 1549-ben jelent meg Bécsben, latin nyelven … A könyv rendkívüli érdeklődést keltett. A 16. század folyamán egyre-másra jelentek meg különböző kiadásai, több nyelvre lefordították. Már 1550-ben, Velencében kijött olasz fordítása, 1551-ben pedig Bázelban jelent meg – ismét latinul. Az újabb kiadások részére Herberstein a művet folyamatosan bővítette, csiszolgatta … 1557-ben Antwerpenben latinul, Bécsben pedig német fordításban jelent meg a moszkoviai napló, változatlan érdeklődés közepette. Az újabb és újabb kiadások gyors ütemben követték egymást. A 16. század folyamán 6 latin, 5 német, 2 olasz, 1 angol és egy nem teljes cseh kiadás hagyta el a nyomdákat Herbersteinnek nem sikerült bizonyosságot szereznie a jugor–magyar azonosságról: szolgája hiába beszélt magyarul, nem volt kivel. Egyetlen kósza jugor/jugra sem járt arra. Talán jobb is így. Ha kiderül, hogy nem értik egymást, ki tudja, merre keresik tovább a magyar nyelv rokonait tudós elődeink. |
Cui prodest, ugyebár… A moszkvai fejedelmek nagyzoló ábrándjai a Magyar Királyság meghódításáról, a megmosolyogtató jogigény Pannónia földjére: mindezek teljesen érthetővé teszik, miért kellett az észak-szibériai földrajzi nevet az ungarisch népnévvel kapcsolatba hozni… Az oroszok szavahihetőségét azonban ékesen jellemzi, hogy még egy Habsburg-diplomata is inkább fenntartásainak adott hangot a jugriai eredetteóriával kapcsolatban, ahelyett, hogy kapva kapott volna a hun származástudatnak ellentmondó histórián. |
Hogy Herberstein hűen rögzítette a fejedelem kincstárnokának és pecsétőrének szavait, az teljesen korrekt eljárás. Hogy fejcsóválva és szinte mentegetőzve adja közre az elhangzottakat, azzal finoman jelzi saját szubjektív véleményét a kérdésről.
Ami rendkívül furcsa és visszatetsző, az az, hogy a finnugrista tudósgárda még napjainkban sem hajlandó a Herberstein-féle tudósítást a maga helyén kezelni. |
Herberstein Zsigmond Habsburg-megbízott, aki a moszkvai fejedelmek magyar és lengyel trónra vonatkozó igényeit az európai közönségnek tolmácsolta
A tapasztalt diplomatának – úti beszámolójának soraiból ítélve – fenntartásai voltak az orosz uralkodók e célkitűzéseinek jogosságával kapcsolatban, de mint hű krónikás nem hallgatta el mindazt, amivel a követjárás alkalmával teletömték a fejét. Így a messze északkeleten, Szibériában található Juhra földjéről is mentegetőzve bár, de a hallottaknak megfelelően írt. Juhra lakóit az orosz fejedelem és környezete hozta kapcsolatba a magyarok Európa-szerte elterjedt hungarus, Hungarian, ungarisch, венгерский, węgr stb. nevével, mondván, a hungarusok Juhrából vándoroltak el hajdanán, s így Moszkva ura igényt formálhat mostani – XVI. század eleji – országukra. |
1517-ben Mathias de Miechow kanonok, aki művében a lengyeleket egyszerűen csak szarmatáknak hívja (Tractatus de duabus Sarmatiis; Krakkó, 1517), hasonló adatokat közöl Jugria lakóinak és a magyaroknak a nyelvéről.
A lengyel tudós persze könnyen túltette magát azon, hogy a Volga és a Don nem a Meótisz; tette mindezt azért, hogy a moszkvaiak útmutatásai alapján a magyarokat a moszkvai fejedelem szibériai gyűjtögető-vadászaitól származtathassa. Herberstein azonban már mentegetőzik, amikor a magyarok jugriai származtatásáról ír.
Miechow természetesen nem ír arról, hogy ami e kósza hírek mögött megbúvik, az közönséges fejedelmi jogogény, Herberstein báró azonban, aki nem volt érintett az ügyben – nem lévén lengyel – már nyugodt szívvel leírta. |
Herberstein művének orosz kiadásából (Записки о московии, Moszkva, 1988, 162–163. o.), mely az 1556-os bázeli latin nyelvű kiadás alapján készült – az 1557. évi, Bécsben publikált német fordítás kiegészítései szögletes zárójelben:
A jelenlegi Vaszilij Iovannovics ezt a titulust [és a cári nevet] tulajdonítja magának, valahogy így: Vaszilij nagyságos úr, [Isten kegyelméből] egész Oroszország cárja és ura és Vlagyimir, Moszkva, Novgorod, Pszkov, Szmolenszk, Tver, Jugria, Perm, Vjatka, Bulgar stb. nagyfejedelme, a novgorodi alsó földek és Csernyigov, Rjazany, Polock, Rzsevszk, Belszk, Rosztov, Jaroszlav, Beloozero, Udoria, Obdorszk, Konda stb. ura és nagyfejedelme ... Jugra területének helyzete a fentebb elmondottakból világos. Az oroszok hehezettel ejtik ki a nevet – juhra [és a népet jugricsoknak nevezik]. Ez az a Jugra, ahonnan valamikor a magyarok elindultak, és elfoglalták Pannóniát [és Attila vezetésével Európa sok országát leigázták]. A moszkoviták nagyon hencegnek ezzel a névvel, mivel, úgymond, az ő alattvalóik valamikor feldúlták Európa nagy részét. Georgij, ragadványneve szerint Kicsi, születése szerint görög, első követjárásom idején meg akarván alapozni a tárgyalásokon uralkodója jogát a Litván Hercegség fejedelemségére, a lengyel királyságra stb., azt mondta, hogy a jugorok a moszkvai nagyfejedelem alattvalói voltak, és Meotisz mocsaraiban laktak, azután áttelepedtek a Duna menti Pannóniába, amely ezért kapta a Vengrija nevet, végezetül elfoglalták Moráviát, amely a folyóról kapta a nevét, és Polsát, amely a polje (mező) jelentésű polle szóból kapta a nevét, Budát pedig Attila testvéréről nevezték el. Én csak elmondom, amit nekem mondtak. Azt mondják, a jugrák mind a mai napig közös nyelven beszélnek a magyarokkal; [hogy igaz-e, nem tudom, mivel gondos kutakodásom ellenére] nem találtam egyetlen embert sem [arról a vidékről], akivel szót válthatott volna a [magyarul tudó] szolgám. És prémben fizetnek adót [az uralkodónak]. Bár onnan gyöngyöt és drágaköveket szállítanak Moszkvába, de azokat nem az ő óceánjukban gyűjtik, hanem [más helyen, főként] az óceánnak a Dvina torkolatához közel eső partján. |
Siegmund Herberstein, Rerum Moscoviticarum commentarii (1557)
Iugariae provinciae situs ex supradictis patet. Rutheni per aspirationem Iuhra proferunt, & populos Iuhrici vocant. Haec est Iuharia, ex qua olim Hungari progressi, Pannoniam occuparunt, Attilaque duce multas Europae provincias debellarunt. Quo nomine Moscovuitae multum gloriantur, quod eorum subditi magnam Europae partem olim sint depopulati. Referebat Georgius Paruus dictus, natione Graecus, in priori mea legatione inter tractatus volens ius Principis sui deducere ad magnum Ducatum Lithvuaniae, regnum Poloniae, & Iuharos subditos magni Ducis Moscovuiae extitisse, & ad paludes Maeotidis consedisse: deinde Pannoniam ad Danubium, & inde nomen Hungariae accepisse: demum Moravuiam, ex fluvio sic nominatam: & Poloniam a Polle, quod est planicies, occupasse: de fratris Attilae nomine Budam nominasse. Relata saltem volui referre. Aiunt Iuharos in hunc diem eodem cum Hungaris idiomate uti. quod an verum sit, nescio. Nam etsi diligenter inquisierim, neminem tamen eius regionis hominem habere potui, quo cum famulus meus linguae Hungaricae peritus colloqui potuisset. Hi quoque pelles pro tributo Principi pendunt. Quamvis uniones gemmaeque illinc in Moscovuiam afferantur, non tamen in eorum Oceano colliguntur, sed aliunde, praecipue vero a littoribus Oceani, ostiis Dvuinae vicinis afferuntur.
Jugra területének helyzete a fentebb elmondottakból világos. Az oroszok hehezettel ejtik ki a nevet – juhra –, és a népet jugricsoknak nevezik. Ez az a Jugra, ahonnan valamikor a magyarok elindultak, és elfoglalták Pannóniát, és Attila vezetésével Európa sok országát leigázták. A moszkoviták nagyon hencegnek ezzel a névvel, mivel, úgymond, az ő alattvalóik valamikor feldúlták Európa nagy részét. Georgij, ragadványneve szerint Kicsi, születése szerint görög, első követjárásom idején meg akarván alapozni a tárgyalásokon uralkodója jogát a Litván Hercegség fejedelemségére, a lengyel királyságra stb., azt mondta, hogy a jugorok a moszkvai nagyfejedelem alattvalói voltak, és Meotisz mocsaraiban laktak, azután áttelepedtek a Duna menti Pannóniába, amely ezért kapta a Hungaria nevet, végezetül elfoglalták Moráviát, amely a folyóról kapta a nevét, és Polsát, amely a polje (mező) jelentésű polle szóból kapta a nevét, Budát pedig Attila testvéréről nevezték el. Én csak elmondom, amit nekem mondtak. Azt mondják, a jugrák mind a mai napig közös nyelven beszélnek a magyarokkal; hogy igaz-e, nem tudom, mivel gondos kutakodásom ellenére nem találtam egyetlen embert sem arról a vidékről, akivel szót válthatott volna a magyarul tudó szolgám. És prémben fizetnek adót az uralkodónak. Bár onnan gyöngyöt és drágaköveket szállítanak Moszkvába, de azokat nem az ő óceánjukban gyűjtik, hanem más helyen, főként az óceánnak a Dvina torkolatához közel eső partján. |
Theophülaktosz Szimokatta VII, 7, 7–8, 6
A kagán további vállalkozásra is indult, és az összes ogórokat hatalma alá hajtotta ... E nép legrégibb vezetőinek a neve Var és Khunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és khunni nevekkel illetnek. |
Götz László
Keleten kél a Nap
Püski, Bp., 1994, 277–280. o.
Néhány szó az ugor népnév színeváltozásáról
Bizony, ennek az ugor névnek külön története van. Minden jel arra vall, hogy a vogulok, osztjákok azért kapták az ugor nevet, amely az oroszországi hun-bolgár, onogur-bolgár vagy bolgár-török népek megnevezésére szolgált, hogy így könnyebben be lehessen csempészni a köztudatba kizárólagos finnugor eredetük tézisét. Hangsúlyozzuk, ez nem egyszerű gyanú, hanem Hunfalvy és iskolája tudományos publikációiban pontról pontra nyomon követhető megállapítás. Hunfalvyék lépésről lépésre lopták bele az ugor nevet a finn nyelv-családba. Eleinte úgy érveltek, hogy ezek az ugorok – akik alatt akkor még elsősorban a törökös kapcsolatú onogur-hunugur, ogur-ugor magyarokat értették (vö. a magyarok Ungar, hungar és ugri neveivel!) – mintegy nyelvi összekötő kapcsot képeznek a finn vagy urali és a török vagy altáji nyelvek között, az Ural–altáji nyelvcsalád nagyobb keretein belül. Ebben az időben még kifejezetten az ugorok közé számították Jordanes hun-ugurjait és Theophylaktos európai álavarjait is, akiknek igazi neve Theophylaktos szerint – ogor vagy ugor volt. (Hunfalvy: Magyarország ethnographiája, 41. par.) Ez az álláspont természetesen azok számára is teljes mértékben elfogadható volt, akik nem kizárólag az uráli népek között keresték a magyarság eredetét, valamint nyelvünk rokonságát, mert mint előbb Fiók Károlynál is láthattuk, a magyar nyelv szoros finn vagy uráli kapcsolatait a komoly kutatók közül senki sem tagadta, hanem éppen ebben az ugor-magyar nyelvcsoportban látták az altáji-török és az uráli-finn nyelvek közötti összekötő láncszemet.
A következő fokozatban az ugor nyelvek mindinkább az urali–finn nyelvcsalád felé tolódtak el, főleg „legközelebbi nyelvrokon”-aink, a vogulok és osztjákok nyelvei alapján. Ugyanakkor a valódi ugor, azaz a hunugor, onogur, ogur népek lassanként kimaradoztak az „ugor nyelvek” fogalmából, és e kifejezéssel már csak a vogult, osztjákot és a magyart kezdték jelölni.
Végül – miután ez utóbbi nyelvekre az ugor megnevezés már általánossá és megszokottá vált – megkezdődött az altáji nyelvek fokozatos eltávolodása az uráli nyelvektől, mígnem eljutottunk a finnugrisztika mai álláspontjáig: az uráli és az altáji nyelvek rokonsága ugyan állítólag „nem bizonyítható”, de az uráli nyelvek egyik ágát máig is minden kétséget kizáróan hunugur-onogur-bolgár-török népeket jelölő ugor néven nevezik.
Az ugor név valóságos történelmi jelentésére vonatkozólag utalunk Munkácsi Bernát Az ugor népnevezet eredete című értekezésére, ahol az összes eltérő forrásadatot összegyűjtötte. Ő is arra a következtetésre jutott, hogy az ugor vagy ogur népnév és változatai az egykorú forrásokban minden esetben altáji, törökös népeket jelölnek.
Az ugor kérdésnek azonban van egy másik oldala is.
Thúry cikkének ismertetésekor már érintettük ezt a témát, amely egyúttal kitűnő példája a kizárólagos finnugor szemlélet jellegzetes bizonyítási módszereinek is.
A Nesztor-krónikában [Poveszty vremennüh let – Gandash], majd más orosz évkönyvekben többször előfordul a Jögra, Jugra, Jugria kifejezés, egy, a magas északon, valahol a Fehér-tenger és az Ob alsó folyása közötti térségben fekvő terület elnevezéseként. Majd a XVI. század első felében Herberstein báró, I. Ferdinánd moszkvai követe „hallotta” Moszkvában, hogy a magyarok Jugriából vándoroltak Pannóniába. Ezt az adatot használta fel annak idején Schlözer a magyarok északi, finn-vogul származásának kimondására. Azt állította, hogy a Jugra név azonos a magyarok külföldön elterjedt hungar, Ungar, ungri, vengre nevével. Később követői, Zeuss, Büdinger, Rössler és Dümmler is szorgalmasan érveltek ezzel az egyeztetéssel. Tőlük került át Hunfalvy kelléktárába, és idővel egyik legkedvesebb vesszőparipájává vált. Nem is csodálkozhatunk ezen, mert amennyiben bizonyítható lett volna, ez lenne az egyetlen, legalább a középkorig visszavezethető forrásadat a magyarok északi származására. Amint azonban már Thúry egyértelműen kimutatta, a két kifejezésnek semmi köze sincs egymáshoz (l. fent). Ez azonban nem gátolta meg a finnugor szemléletű magyar történelem- és nyelvkutatást abban, hogy Zsirain keresztül egészen napjainkig (Hajdú Péter) újra elő ne ráncigálja ezt a Schlözer-féle ötletet.
Felettébb tanulságos ezt a görcsös igyekezetet és energiapazarlást, amelyet a teljesen valószínűtlen ugor–Jugra egyeztetésre fordítottak – és fordítanak – az olyasféle könnyed kézlegyintésekkel összehasonlítani, amelyekkel történettudományunk például a Thúry által összegyűjtött harminchét VI. és XIII. század közötti forrást félresöpri, melyek mind hunoknak nevezik az avarokat (A székelyek eredete). Annak ellenére, hogy az újabb külföldi kutatások idestova már 30 éve megállapították, hogy az avarok az Eftalita-hun Birodalomból származtak, tehát nagyon is sok közük volt a hunokhoz – nem is beszélve egyik törzsük khunni, azaz hun nevéről.
Végezetül ismét hangsúlyozzuk: a vogulok, osztjákok ugor elnevezése teljesen önkényes, félrevezető, sőt egyenesen hamisnak mondható terminológia.
Nagy Géza sem fogadta el a szkíták, szarmaták és egyéb steppei népek irániságának tézisét, de sok egyebet sem a korabeli indogermanisztika, illetve a Hunfalvy-iskola feltevéseiből. Több dolgozatában például László Gyula „kettős honfoglalás” tételének pontos előképét találjuk, természetesen László Gyula régészeti alátámasztásai nélkül, amelyekről Nagy annak idején még nem tudhatott (A magyarság őskora; A honfoglalók). Maga Lászó Gyula is elismeréssel adózik Nagy éleslátásának: ismételten kiemeli, hogy Nagy Géza vetette fel először ezt a gondolatot.
Egyértelműen állást foglal Nagy a hunok, avarok és a magyarok szoros történelmi és etnikai kapcsolatai mellett is. Honfoglaló őseink című cikkében rámutat arra, hogy a Stephanus Byzantinus által a 4. század végén feljegyzett hun szó, vatni, amely ’pusztaság’-ot jelent, megegyezik a magyar vadon szóval. Ugyanígy Jordanes Hunnivar szava nem a Dnyeper hun neve, mint többen állítják, hanem a szövegből világosan kivehetően a hunok egyik erődített helyét jelenti, tehát azonosítható a magyar vár szóval.
Igen fontos Nagy Géza Jordanes-elemzése is, a hunok utódainak Attila utáni neveiről. Jordanes szerint a hunok két részre szakadtak: a kutziagir vagy ultziagir és a szabír népre. A szabírokat azután többé nem említi, hanem helyettük a hunugur népről kezd beszélni. Ebből nyilvánvaló, hogy a szabir és a hunugur ugyanezt a népet jelölő szinonim nevek, éppúgy, mint az előbbi kutziagir és ultziagir megnevezések is azok – állapítja meg Nagy. Jordanes szerint ezek a hunugurok szállították az északi vidék becses prémjeit a bizánciaknak. (Vö. a 264. oldalon mondottakkal).
Ehhez a hunugur népnévhez magunknak is lenne megjegyeznivalónk. A hunugur név ugyanis a későbbi forrásokban főleg onogur vagy unugur alakban jelentkezik. Nyelvtudományunk megállapítása szerint viszont külföldön használatos hungar, Ungar nevünk az onogur népnévből származik, s – ezt mindig hangsúlyozottan hozzáteszik – „az égvilágon semmi köze sincs a hunok nevéhez”.
Nos, tekintve az onogur, unugur és hunugur nevek ugyanazon Pontusz–Kaukázus-vidéki népcsoportra alkalmazott váltakozó előfordulásait az egykorú forrásokban, valamint azt a körülményt, hogy Jordanesen kívül a bizánci írók is mind az onogurokat, mind a szabírokat ismételten kifejezetten hunoknak nevezik (pl. így: onogur-hunok vagy szabír-hunok), másrészt pedig a hunokat gyakran unni vagy ounnoi névvel illetik (azaz h nélkül!), bizony édeskevés tárgyi alapot látunk erre a kategorikus megkülönböztetésre. Annál kevésbé, mert Bíborbanszületett Konstantin ráadásul a magyarokat egyenesen szabíroknak nevezi. |
Valójában a szabír népnév a Theophanész-féle említés után sem tűnik el a forrásokból, legfeljebb a Kaukázus előteréből. De szerintem még ez is túlzás, ezért Németh Gyula tételét olybá kell módosítanunk, hogy a kazár megjelölés itt is csupán uralkodóvá válik az előbbinek a rovására, egyúttal szinonímájaként. Még Abu-Hámid al-Garnáti is tudósít szuvarokról a soknemzetiségű Szakszín városából, a hajdani Kazár Birodalom területéről. Ez a híradás 1153-ból vagy a közvetlenül utána következő évekből való, amikor II. Géza diplomáciai megbízatással útnak eresztette őt. |
A kazárokat Maszúdi szerint eredetileg sabīrnak hívták, s a kazár csupán perzsa ragadványnév. A honfoglaló magyarság kialakulása című, 1930-ban megjelent könyvében Németh Gyula rámutatott, hogy a kazár ugyanannyit tesz perzsául, mint a szabír törökül, mindegyikük jelentése egyaránt ’eltévedt, bolyongó’. Hozzáteszi még, hogy 558 után a szabír népnév eltűnik a forrásokból, hogy aztán 580 körül ugyanazon a területen, a Kaukázus északi előterében helyt adjon a kazárnak. A szabírok neve pedig – ezt már mi fűzzük hozzá – kísértetiesen emlékeztet a transzkaukáziai, észak-mezopotámiai térség Szubar-ki, Szubur-ki, Szubir-ki szumír nevére, mely elsőként Eannatum lagaąi király egyik feliratáról adatolható a Kr. e. XXVII–XXVI. századból, és amelyet az akkádok tőlük Szubur-tu vagy Szubar-tu alakban vettek át.
A Kazár Birodalom népessége köztudottan összetett volt, a szabírok mellett türkök, kálizok (khorezmiek), alánok, zsidók, továbbá böszörmények (muzulmánok) is éltek benne. De éltek itt médek is, másként mondva baskírok, akiknek egy része majd részt vesz majd a Kárpát-medence elfoglalásában. (Az m–b hangátmenetre a baskír és a böszörmény szavaknál méltóztassanak felfigyelni!) |
|
Külön érdekes a habiruk (héberek) neve, ez ugyanis Komoróczy szerint átvitt értelemben is használatos volt, s az ókori Keleten az idegen zsoldba szegődő zsoldos katonák egyik elnevezéseként szolgált. A zsidó etnogenezis egyik legfontosabb résztvevője a habiru népcsoport volt. |
Kentum alakok: kazár, khubur, kabar, hobordana, habiru, kabales, khovar, kwlą, huwālis, ’Αγάθυρσος, akacir
Szatem alakok: subur, subir, subar, sabar, sibarita, אןיך, s.w.r, s.wāz, csuvas, szagar, szkír, ąqlą.w, ’s.ġ.l, szekelesz, székely
Kezdő mássalhangzóikat vesztett alakok: abar, obor, ibér, ibar, abaort, obord, bardor, burtász, barsūlā, pelaszg, filiszteus, uvar, אייך, avar, avhar, var, valvus, asszürosz, ugor, ogur, אגיןך, ogór, agar, agir, ’Αγαρος, ’΄Αγρος, apar, par, parthus, parnosz, Παραλάτα, phrüg
A szóközép kiesésével keletkezett lehetséges variánsok: kár, karka, hurri, kurd, hürkán, karluk, gur, gurka, káld, káliz, khaldaiosz, hulas, galdu, galsu, szürosz, szír, szárd |
|
Népnevük feltűnően emlékeztet a horezmi államnak az óperzsa feliratokon szereplő Uvarazmiy(a) megjelölésére, pontosabban e megjelölés első felére. |
Hogy hívták ezt a népet a történelem folyamán, és mit jelenthet vajon maga az avar etnoníma? |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
