Témaindító hozzászólás
|
2006.09.24. 22:19 - |
Transzkaukáziától az Aral-tóig |
Szumír nyelven:
urudlub-bi ’egy balta, fejsze’
ĝešlib-bi ’egy balta, fejsze’ |
Hatti istenalak Adanából, kettős élű bárddal |
Theophülaktosz Szimokatta I, 8, 2–7
Volt egy szkíta férfi, aki a Bookolabrasz elnevezést viselte. Ha arról a megnevezésről valamit világosan tudni kívánsz, mindjárt átteszem a nevet görögre. A szkítákéból a mi nemes nyelvünkre átültetve akkor találjuk el a helyi fordítást, ha mágust, illetőleg papot mondunk. Nos, ez volt az, aki az idő tájt veszélyes vakmerőségre vetemedett. Együtt hált a kagán asszonyai közül eggyel, és e rövidke gyönyör csalétkét bekapva halálos nagy veszedelem hálójába gabalyodott. Gyanította, hogy rossz cselekedete kiderülhet, és kézzelfogható bizonyítékot szülhet. Menekülni készült tehát vissza népe ősi törzséhez, megnyerve magának a gepida alattvalók közül hetet. Az ősi törzset hunok alkotják, keleten laknak, s a perzsák szomszédai; a többség számára ismertebb néven türköknek is mondhatjuk őket. Átkelve a Dunán a libidinek városa [vagy: Libidina városa] felé tartott, ám a Duna őrzésére kirendelt római vezérek egyike elfogta, és ő nyíltan feltárta származását, régebbi lakhelyét és azt a gyönyörhajhászást, amely onnan való távozásra kényszerítette. Miután szerencsétlenségének előadása őszintének mutatta, a vezér elküldte őt a császárhoz.
A hunogur mágus görögösen torzított nevét méltóságnévnek tekinti, s bookolabra vagy bookolabrasz formában adja vissza a kutatás. Valójában egyáltalán nem zárható ki, hogy e szóalaknak csupán az utótagja köznév, az első pedig valóban az, ahogyan ezt a varázslót születésétől fogva hívták.
A legfőbb vallási tisztség a hettitáknál is labarna vagy – alanyraggal – labarnaš volt. Ezt a címet viselte mint birodalmának főpapja és a legjelentősebb állami rituálék vezetője a hatti nagykirály.
Ismerünk még egy hasonló kifejezést, éspedig a minószi civilizáció területéről: a labrüsz kettős élű bárdot jelentett arrafelé. Az említett méltóságjelvényt már a szumír papnők és a hatti ábrákon látható istenségek is használták – az utóbbi egyébként a bikaugrás hettita párhuzamait ismerve egyáltalán nem meglepő. |
Oroszlánt ábrázoló bronzszobor Urkešből
Kr. e. XXV. század
Magasság: 11,7 cm
The Metropolitan Museum of Art, New York
A szobor feliratai megőrizték Tiš-atal király nevét, akiről a kutatók azt feltételezik, hogy a Kumarbi istennek szentelt impozáns templomot hajdan az ő parancsára építették |
Urkešt, a hurrik első fővárosát a Khabur folyó forrásvidékére lokalizálják, amely az ékiratokban Nawar terület központjaként szerepel |
Georgio és Marilyn Kelly Buccellati régészek Urkešt, a hurrik első fővárosát az északkelet-szíriai Mozan falu tellje alól előkerült, Kr. e. III. évezred végéről származó maradványokban vélik megtalálni.
Íme három pecséthenger-lenyomat a mozani ásatásokból:
Tupkiš felesége, Uqnitum királyné pecsételőjének lenyomata
Zamena, Uqnitum királynő dajkája pecsételőjének lenyomata
Uqnitum királynő szakácsa pecséthengerének lenyomata
Az ősi közel-keleti ábrákon a csillag (szumír nyelven: dingir) az ülő uralkodó homlokterében – olykor felülről nyitott holdsarlóval kombinálva – mindig az illető személy isteni voltára utalt.
|
A déli alfölddel ellentétben az észak-mezopotámiai területek az esős földművelés zónájába estek, a természetes csapadék itt önmagában elegendő volt az élelemtermeléshez. Mai ismereteink szerint e térség lakói tértek át a világon elsőként a termelő életmódra a Kr. e. X–IX. évezredben. A šumēr ékiratok Szubur-ki, ill. Szubar-ki néven emlegetik ezt a vidéket. Az említett földrajzi név annál figyelemreméltóbb, mivel Bulcsú horka a X. század közepén azt mondta VII. Konsztantinosz császárnak Bizáncban, hogy az ő népének eredeti neve Σαβαρτοιασφαλοι volt.
A szabírokat a korai források másként hurrinak is hívják. Már a šumēr városállamokban számos hurrita volt jelen mesteremberként, ill. rabszolgaként. A hurrik központi szerepet játszottak Mitanni, Asszíria, valamint a Hatti Birodalom és Urartu létrehozásában, és az Egyiptom északi részeit elözönlő hükszószok között is nagy számban voltak megtalálhatók.
A Kr. e. VII. századtól a Méd-perzsa Birodalom előkelői jelentős részben az ő soraikból verbuválódtak. Az avarok Horezm (óperzsa Uvarazmiya), Hürkánia (óperzsa Varkāna), Parthia (óperzsa Parthava), Haraiva (óperzsa Herāt), Arakhószia (óperzsa Harauvatiya, ahonnan a lakók egy része elvándorolt, és később elszlávosodott a Balkánon), Baktria (óperzsa Baxtriya), Szogdia (óperzsa Suguda) és Szárdia (óperzsa Spardiya) tartományokban nagy tömegben éltek.
Kr. e. 330-ban a Méd-perzsa Birodalom és így az avarság túlnyomó része is makedón uralom alá került. |
Transzkaukáziától az Aral-tóig |
[8-1]
|