|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.06. 12:55 - |
| A finnugrisztika igaz története |
|
Kedves Ulam-burias! Ha jól szólítalak.... Az előbbi kérést megismétlem Trefort Ágostonnal kapcsolatban, azaz jó lenne ha írásodat bármiféle hiteles forrás alátámasztaná. Nem lehet nehéz, a korszak jól dokumentált, az ülések jegyzőkönyvei, egyebek ma hozzáférhetők, gondolom meg tudod adni kijelentésedet mire alapozod vele kapcsolatban. |
|
Helló mindenkinek! Ha már itt is szóbakerült a nevetséges összeesküvéselmélet, talán jó lenne ha valaki összefoglalná milyen tényeken is alapul! A Hunfalvy életrajz kissé csúsztat. Majd ha kiderül bármiből, hogy az illető "magyarellenes" volt, talán lehet azzal kezdeni, de addig nem, így jobb: Hunfalvy Pál (Nagyszalók, 1810. márc. 12. - Bp., 1891. nov. 30.): nyelvész, etnográfus, az MTA tagja (l. 1841, r. 1858, ig. 1883). ~ János bátyja. Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai, majd jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1833-tól Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője. 1838-ban ügyvéd lett, majd 1842-ben a jogtudomány tanára a késmárki kollégiumban, az 1846-47. tanévtől a főisk. ig.-ja. 1848-49-ben az ogy. tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője; a békepárthoz csatlakozott. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult. 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-től az MTA főkönyvtárosa. 1865-67-ben a képviselőház, 1867-től a főrendiház tagja. 1869-ben nagyobb tanulmányúton volt a Keleti-tenger menti államokban és Finno.-ban, 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Tagja volt még számos külföldi tudós társaságnak. 1856-ban megindította a Magyar Nyelvészet c. első m. nyelvészeti folyóiratot. 1862-74-ben az MTA megbízásából szerk. a Nyelvtudományi Közleményeket. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társ.-nak, melyet 1889-ben Herrmann Antallal alapított. Nyelvészettel 1840-ben kezdett foglalkozni. A m. összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. Sokat vitázott Vámbéry Árminnal, aki a magyarnak a török nyelvekkel való rokonságát vallotta. E vita volt a híres ugor-török háború, ő ui. Budenz Józseffel a finnugor nyelvrokonság mellett foglalt állást, és végleg tisztázta a m. nyelv helyét a finnugor nyelvrokonságban. Finnugor nyelvhasonlító munkái mellett megkísérelte a Reguly Antal gyűjtötte vogul és osztják szövegek megfejtését. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott. - F. m. Aristoteles Poetikája (Pest, 1842); Egy vogul monda (1859); Finn olvasmányok (1861); A vogul föld és nép (Pest, 1864); A kondai vogul nyelv (Pest, 1872, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Az északi osztják nyelv (Bp., 1875); Utazás a Balti-tenger vidékein (I-II, Bp., 1875); Magyarország ethnographiája (Bp, 1876); A székelyekről (Bp., 1880); Die Ungarn oder Magyaren (Teschen, 1881); Az oláhok története (I-II. Bp., 1894). - Irod. H. Album (Szerk. Simonyi Zsigmond, Bp., 1891); Munkácsi Bernát: H. P. emlékezete (Bpesti Szle. 1912); Szíly Kálmán: H. P. emlékezete (Magy. Nyelv. VI.); Ortutay Gyula: A két H. (Irók, népek, századok, Bp., 1960). Forrás: MEK, Magyar életrajzi lexikon (1000-1990) Főszerk. Kenyeres Ágnes Aztán ugye megemlítendő, hogy a török-finnugor háború bizony nem közte, hanem Vemberger és Budenz között zajlott, az 1880-as években és ráadásul semmiféle nemzeti felbolydulás nem kísérte. Kéretik alátámasztani minden szót, mert ez csak a szokásos demagóg szólamok egyike. Üdv! |
Hary Györgyné
Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez
Valóság 1976/10, 94. o.
Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy e tudománypolitikai irányzat egyik kiinduló és a mai napig is nyomon követhető intézkedése az volt, amikor 1876-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter összehívta a magyar nyelvészeket, s a konferencia végén – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – kijelentette, hogy „nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk”, s ezért a jövőben állami ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést, külföldi tanulmányutat csak az kaphat, aki a finn–magyar rokonság igazolására folytat tanulmányokat. |
Hunfalvy Pál
Nagyszalók, 1810. márc. 12. – Bp., 1891. nov. 30.
Magyarellenes nyelvész, etnográfus, az MTA tagja (levelező 1841, rendes 1858, igazgatósági 1883), Hunfalvy János bátyja. Szepességi szász családban született Hunsdorfer néven. Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai, majd jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1833-tól Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője. 1838-ban ügyvéd lett, majd 1842-ben a jogtudomány tanára a késmárki kollégiumban, az 1846–47. tanévtől a főiskola igazgatója. 1848–49-ben az országgyűlés tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője; a békepárthoz csatlakozott. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult. 1850-ben amnesztiát kapott. Tudományosnak mondott sikereit a Habsburg-abszolutizmus legsötétebb éveiben érte el. 1851-től az MTA főkönyvtárosa. 1865–67-ben a képviselőház, 1867-től a főrendiház tagja. 1869-ben nagyobb tanulmányúton volt a Keleti-tenger menti államokban és Finnországban, 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. Tagja volt még számos külföldi tudós társaságnak. 1856-ban megindította a Magyar Nyelvészet c. első magyar nyelvészeti folyóiratot. 1862–74-ben az MTA megbízásából szerkesztette a Nyelvtudományi Közleményeket. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, melyet 1889-ben Herrmann Antallal alapított. A magyar finnugrista összehasonlító nyelvészkedés atyamestere, ilyen irányú kutatásokkal 1840-ben kezdett foglalkozni. Sokat vitázott Vámbéry Árminnal, aki a magyarnak a török nyelvekkel való rokonságát vallotta. E polémia volt a híres „ugor–török háború”, ő ugyanis az általa Göttingából – a német nagyságtudat fellegvárából – hazánkba hívott Budenz Józseffel a „finnugor” nyelvrokonság kizárólagossága mellett foglalt állást. Kísérletet tett a Reguly Antal által gyűjtött vogul és osztják szövegek megfejtésére. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott.
Főbb művei
Aristoteles Poetikája (Pest, 1842)
Egy vogul monda (1859)
Finn olvasmányok (1861)
A vogul föld és nép (Pest, 1864)
A kondai vogul nyelv (Pest, 1872, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
Az északi osztják nyelv (Bp., 1875)
Utazás a Balti-tenger vidékein (I-II, Bp., 1875)
Magyarország ethnographiája (Bp, 1876)
A székelyekről (Bp., 1880)
Die Ungarn oder Magyaren (Teschen, 1881)
Az oláhok története I–II. (Bp., 1894)
Irodalom
Hunfalvy Album (szerk. Simonyi Zsigmond, Bp., 1891)
Munkácsi Bernát: Hunfalvy Pál emlékezete (Budapesti Szemle 1912)
Szily Kálmán: Hunfalvy Pál emlékezete (Magyar Nyelvészet VI.)
Ortutay Gyula: A két Hunfalvy (Írók, népek, századok, Bp., 1960) |
| A finnugrisztika igaz története |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
