|
Témaindító hozzászólás
|
2006.10.19. 14:21 - |
A világ legrégebben lejegyzett nyelve és a magyar |
További párhuzamok a következő munka alapján:
Max Vasmer
Этимологический словарь русского языка II.
Санкт-Петербург, 1996, 597. o. |
Vizigót malan ’mahlen, őröl’
Vizigót malma ’Sand, homok, porzó’
Wilhelm August Streitberg
Die gotische Bibel II – Gotisch–griechisch–deutsches Wörterbuch
Winter, Heidelberg, 1910, 89. o.
Magyar malom ’őrlőszerkezet’, molnár ’őrlő ember’
Hettita malai ’őrlés’, mallanzi ’őrölnek’
Örm. malem ’szétzúzom, összemorzsolom’
Óegyh. szláv mulinu ’malom’, meljo ’őrlés’
Litv. malu ’őrlés’
Gör. müle ’malom’, malakosz ’lágy, puha, finom’
Alb. miel ’liszt’
Lat. molere ’őrölni, darálni’, mollis ’lágy, puha, laza’, mola ’malomkő’, molaris ’zápfog, őrlőfog’
Késő latin (Kr. u. kb. 300–700) molina, molinum ’malom’
Óang. melu ’őrlés, darálás’, mülen ’malom’
Ang. meal ’durva őrlésű liszt, őrlemény’
Francia moulin ’malom’
Spanyol molino ’malom’
Ném. mahlen ’őrölni, darálni’, Mühle ’malom’, Müller ’molnár’, Mehl ’liszt’
Dán mølle ’malom’
 Szumír mel ’malátaliszt’
A nyelvcsaládfák elméletének hirdetői mikor veszik már észre, hogy elgondolásaik gyökeres felülvizsgálatra szorulnak…?
Sero molunt deorum molae…
|
A szumír nyelvnek a grúzzal való összehasonlításában ért el messzemenő eredményeket Mikheil Cereteli grúz nyelvész és történész.
Egy kis imerétiai faluban született 1878-ban. (A vidék páratlan természeti adottságokkal büszkélkedhet. Nem győzött áradozni róla Ógyallai Besse János, aki 1830-ban járt a kaukázusi Ibériának ezen a részén. „Valóban földi paradicsom. Mesterkéletlen, pusztán a természet szépségében tündöklő kertek hosszú sora” – írta.)
A Heidelbergi Egyetemen diplomázott 1911-ben. Két évre rá történelemből PhD-zott.
1914-től '18-ig a Berlini Egyetem segédprofesszora, majd 1919-től '21-ig a Tbiliszi Állami Egyetem professzora volt. A szovjet okkupáció után Belgiumba menekült, és 1921-től 1933-ig a Brüsszeli, majd 1933-tól '45-ig a Berlini Egyetemen adtak neki katedrát.
1945-től Münchenben élt 1965-ben bekövetkezett haláláig. A franciaországi Leville-ben temették el.
Vonatkozó munkái:
Sumerian and Georgian – A study in comparative philology
In: Journal of the Royal Asiatic Society XLV (1913), 783–821. o.; XLVI (1914), 1–36. o.; XLVII (1915), 255–288. o.; XLVIII (1916), 1–58. o.
Das Sumerische und das Georgische
In: Bedi Kartlisa – Revue de Kartvelologie XXXII–XXXIII, Párizs, 1959 |
A magyar nyelvterület több vidékéről adatolt tehát a szó, méghozzá pest hangalakkal, és nem az eltorzított szláv formájában.
A szlávoknál csak eltorzulva mutatható ki a kifejezés (oroszul печь pl.).
A magyar főváros keleti felét nem így hívják. Annak a neve Pest, amely szó a szláv nyelvekben csak a magyar főváros nevének átvételeként fordul elő.
S nem tudom, feltűnt-e valakinek, de nem különös, hogy míg a szlávoknál egyetlen -st végű alak nincs 'kemence', ill. 'barlang' jelentéssel (vö.: cseh pec, lengyel piec, szerb-horvát peć, orosz печь, szlovák pesse), micsoda véletlen, éppen a két hunogur területen, a dunai-bolgároknál és a kárpát-medencei várkonyoknál találkozunk azonos jelentésű pest, peste, pesta szavakkal? |
The word Pest (or Peshta) is thought to originate from the Bolgar language, (a Turkic language, not related to modern Bulgarian, which is a Slavic language)...
Nem az avar – helyesebben mondva a hunogur – korból maradt fenn ez a pest szó? Nem innen került át eltorzítva némely szláv nyelvekbe?
Magyar voltára bizonyíték, hogy az eredeti, törökösnek mondott bolgár nyelvben is pontosan így hangzott. Ezt az alakot használjuk ma is, nem pedig egy deformálódott szláv változatát.
A tucatot meghaladó számú pest elő- és utótagú földrajzi név semmiféle szláv jelenlétet nem bizonyít, ősi bolgár (nem szláv!) jellege annál valószínűbbé teszi, hogy itt hun-avar – vagyis onogur – névadással van dolgunk.
...phonological developments of the Common Slavic palatalised dentals similar to Bulgarian (cf. the ...part of the name of Budapest - /peSt/, Bulgarian peąt, compared with Czech pec, Polish piec, Serbo-Croatian peć, Russian peč).
Vagyis ha a jelzett szláv hang csak hasonló a bolgárhoz, akkor értelemszerű, hogy bolgár alatt a pest szó eredetének vizsgálatakor itt sem szláv-bolgárt értenek, hanem ősbolgárt, még a szlávokkal történő érintkezést megelőző időkből... |
A Bihar vármegyei Pestes faluról:
Vályi András
Magyarországnak leírása, mellyben minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyóvizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, földesurok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbéli tulajdonságaik, a betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak
Királyi Egyetem, Buda, III. kötet, 1799, 77. o.
A II. kötet 677. oldalán Vályi egy Nés-Pest nevű Zemplén vármegyei falut is említ. |
Horvát egy Peste névalakot is említ a pápai adólajstromokból, a pesti Kir. Egyetem Collectura decimae pontificiae c. kézirata I. köt. 33. o. alapján (i. m. 26., 47. o.):
Vacauit semel Plebes de Peste Vaciensis Dioecesis. |
Éppen ezen értelemmel keletben forog még a pest szó országunknak külömbféle tartományaiban is. A palócoknál, Baranya vármegyeieknél, Neográdiaknál, a székeleknél, kik a keveredés által még el nem korcsosulhattak, mindennap hallhatni a pest szovat 'kemence' jelentéssel; sőt egy oda való barátom hiteles állítása után szokásban vagyon a Tisza körül is az eféle kifejezés: Ez a vénasszony csak pestbe, azaz kemencébe való. És midőn a pest szóról ennyit tudhatunk, nem védi-e cáfolhatatlanul annak igaz magyarságát és értelmességét az, hogy vagyon egy Bihar vármegyei falunak nevében a pest szótól pestes mellékszovunk?
... Pestnek Oláh Miklós a XVI-dik században sem tulajdonít tót lakosokat, és ha lakták e várost tót lakosok, miért nem emlékeznek ezekről a régiségek szinte úgy, mint a magyar, szerecsen és német lakosokról?
...a pest ...inkább a test, nyest, rest valóságos magyar szovakkal tart hasonlóságot. Nem is foghatni meg, miképpen kölcsönözhették volna a pest szovat tótoktól a palócok, baranyaiak, székelek és neográdi lakosok, kik a magyar nyelvnek régi és együgyű dialectusát beszélik; vagy miképpen hívathatnék Pest tótul Pessinek, ha pest inkább tót, mintsem magyar eredetű nevezet volna. A pest szó tehát addig mindenkor magyar szó fog előttünk maradni, míg azt nagyobb okokkal tót eredetűnek, és ugyan Pestvár eredetére nézve is tót eredetűnek lenni meg nem vitathatják azon viszketeges tudósaink, kik minden magyar szóban tótosságra akadni szeretnek. Nem eshetett-e meg, hogy valamint a magyarok a tótoktól, úgy a tótok a magyaroktól is fölkaptak némely nevezeteket? Nekem legalább úgy látszik, hogy a társalkodás, szomszédság és együtt lakás az ilyen nyelvbővítést mindegyik társolkodó szomszéd és együtt lakó nemzetre nézve elkerülhetetlenné teszi.
Horvát István
Pest szabad királyi városnak régi Ofen német nevéről
Trattner Mátyás, Pest, 1810, 46–47., 60–61. o.
Említett művében azt bizonyítja egyébként Horvát, hogy eredetileg Pestet hívták Ofennek, és nem Budát. Egyszerűen lefordították németre a 'kemence, barlang' jelentésű magyar pest szót. |
Ugyanezt mondja:
Sándor István
Toldalék a magyar–deák szókönyvhez, amint végsőször jött ki 1767-ben és 1801-ben
Anton Pichler, Bécs, 1808, 301. o. |
| Pest annyit teszen, mint kemence, mely alatt tüzelnek, s innend eredtek íme szólásmódok: a pest megé vetették; pest alja, azaz kemence alja.
Baróti Szabó Dávid
Kisded szótár, melly a ritkább magyar szókat az A. B. C. rendi szerént emlékeztető versekben előadja
2., bővített kiadás, Landerer Mihály, Kassa, 1792, 176. o. |
|
Dénes György
A Munuhpest sziklája és a pest köznév jelentése hegyek, sziklák nevében
V. István ifjabb király 1266-ban 3 ekényi földrészt hasított ki a Gömör megyei Rás határából, és a szomszéd birtokosnak, Sánknak adományozta, aki azt saját birtokához, a Turóc-folyócska túlpartján fekvő Sánkfalvához csatolta.
A birtokadományozó oklevél, amelynek szövege IV. László király 1283. évi megerősítő oklevelében szerencsésen fennmaradt (Dl. 611; ÁÚO. 8: 144), leírja az adományozott földrész határait. Ebben a határleírásban szerepel egy határpont, amelyet a Turóc-patak partján emelkedő, nyilván jellegzetes kőszikla tövében jelöltek ki, „sub rupe Munuhpest vocata”, magyarul ’a Munuhpestnek nevezett kőszirt alatt’.
A szóban forgó oklevélnek a Munuhpest földrajzi nevet magában foglaló részletét a századfordulón említi a Magyar Oklevél-szótár (OklSz. 768), és azóta gyakran idézik nyelvészek, történészek és más szakemberek is. De ezen Árpád-kori földrajzi nevünk jelentésének megfejtése tekintetében — megítélésem szerint — nem jártak helyes úton.
A Munuhpest nyilvánvalóan összetett földrajzi név. Mindkét eleme, a munuh és a pest egyaránt köznév.
A munuh, utóbb monó Árpád-kori köznevünkről nyelvészeink rég megállapították, hogy az a görög nyelvből eredő, egyházi latin monachus szóból származik, amelynek jelentése ’egyedül, magányosan élő szerzetes, barát, remete’ (TESz. 2: 950), és ez német — Moór Elemér szerint szláv (NéNy. 10: 93) — közvetítéssel került be az Árpád-kori magyar nyelvbe. A közvetítő nyelv tekintetében volt ugyan nyelvészeink között véleményeltérés, a szó jelentése azonban nem képezte vita tárgyát, mert egyes földrajzi nevek kétnyelvű előfordulásai (például 1449: Terre Symonremethefeldew aliter Monohfeldew vocato — OklSz. 267) vitathatatlanná teszik a munuh > monó középkori szavunk ’remete, szerzetes, barát’ jelentését.
A Munuhpest földrajzi név etimológiáját utótagja, a pest köznevünk tette problémássá, amely köztudottan ószláv (óbolgár, ómacedón) eredetű, és ott kettős jelentése volt: ’kemence’ és ’barlang’ (SadAitz. 85), ugyanilyen kettős jelentéssel vette át a honfoglalás után a magyarság is. A szó ’barlang’ jelentését azonban még a hegyet vagy sziklát jelölő magyar földrajzi nevekben is számosan nem vagy csak egy-két kivételes esetben ismerik el.
Lássunk a Munuhpest helynév jelentésének megfejtésére tett néhány kísérletet, illetve lássuk, hogy egyes szerzők hogyan értelmezték ezt az Árpád-kori földrajzi nevet!
Hefty Gyula Andor 1911-ben a térszínformák neveit vizsgálva (Nyr. 40: 340) felsorol egy sor pest elő- vagy utótagú földrajzi nevet, köztük az Oklevél-szótárra hivatkozva az 1266. évi rupes Munuhpestet is, azzal, hogy e helyneveknél a pest szó ’szikla’ jelentését tartja valószínűnek.
Melich János 1926-ban (HonfMg. 139) ugyancsak az Oklevél-szótárra hivatkozva említi a rupes Munuhpestet azok között a régi földrajzi nevek között, amelyekben a ’kemence’ jelentésű középkori pest szavunk előfordul.
Bátky Zsigmond etnográfus 1930-ban (NéprÉrt. 22: 80) szintén említi a Munuhpest helynevet, csak azt nem tudja eldönteni, hogy annak pest utótagja a házon belül vagy az udvarban épült kemencét jelenti-e.
Vladimir ©milauer cseh helynévkutató 1932-ben (Vodopis 178) idézi az 1266. évi határjárás földrajzi neveit, és a Munuhpesthez fűzött jegyzetében azt Melichre hivatkozva ’Mnichova pec’-nek fordítja szlovákra, ami magyarul ’Barátkemence’ vagy ’Remetekemence’ jelentésű.
Melich János 1938-ban (MNy. 34: 129–40) korábbi felfogását módosítja, és azt írja, hogy pest köznevünk „nemcsak ’kemencé’-t jelentett és jelent, hanem földrajzi neveink s más régi adataink tanúsága szerint ’verem, barlang, hegy, kőszikla’ értelme is volt”. Ezek után sorra véve a pest elő- és utótagú földrajzi neveinket, ezt írja: „Kétségtelen, hogy Munuhpest alárendelő összetétel, benne pest a. m. ’kőszikla, kőszál’. …Azt tartom tehát, hogy az 1266/1283-ból való gömörmegyei „rupes Munuhpest” a. m. ’Baráthegy’ vagy talán inkább ’Remetehegy’.”
Ila Bálint történész 1944-ben (Gömör II, 291) idézi az 1266. évi határjárás földrajzi nevei közt a rupes Munuhpestet is, munuh előtagját Pais Dezsőre hivatkozva (MNy. 8: 398) ’remete, szerzetes, barát’, pest utótagját pedig Melichre hivatkozva (HonfMg. 139) ’kemence’ jelentésűnek tartja.
Kniezsa István 1963-ban (StudSl. 9: 29) szintén vizsgálja a pest elő- és utótagú helyneveket, és a Munuhpest előtagjáról megállapítja, hogy az ’Mönch’ azaz ’szerzetes, barát, remete’ jelentésű, a pest utótagnál viszont kérdőjellel jelzi, hogy bizonytalan abban, hogy ez a szó vajon ’Ofen’ azaz ’kemence’ vagy ’Fels’ azaz ’szikla’ jelentésű-e. Megjegyzi, hogy bár a bolgár nyelvből a pest szó ’szikla’ jelentése nem ismert, de a „sub rupe Munuhpest” összefüggésben mégis megfontolandó.
Györffy György történész 1987-ben, az Árpád-kori Gömör megye leírásában (Gy. II, 461–2) az 1266/1283. évi oklevél rupes Munuhpest adatára hivatkozva „a két Turóc közti vonulatban” említi a Monópest sziklát (NB. a Munuhpest > Monópest szikla nem a két Turóc közti vonulatban, hanem a Nyugati- vagy Ratkai-Turóc jobb, déli partján emelkedik). A következő oldalon, nyilvánvalóan az imént idézett 1266/1283. évi Munuhpest adatra utalva azt írja Györffy, hogy „bolgár-szláv hatás, hogy a XIII. századi gömöri magyarok… a kemencére… a bolgár-szláv pest szót használják”.
A felsorolt tudósok tehát az Oklevél-szótár megjelenése óta eltelt közel egy évszázad alatt a Munuhpest Árpád-kori földrajzi név utótagját képező pest köznevünket valamennyien ’kemence’ vagy ’hegy, szikla’ értelműnek vélik.
Jómagam több mint egy tucat pest elő- vagy utótagú földrajzi név, számos Kőpest > Kőpes, Pest-kő > Pes-kő, Pest-hegy és mások vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy ha egy pest elő- vagy utótagú földrajzi név hegyet vagy sziklát jelöl, akkor abban a névben a pest szó bizonyosan ’barlang’ jelentésű, a Kőpest > Kőpes tehát ’sziklabarlang, sziklaüreg’, a Pest-kő > Pes-kő ’barlangos, üreges szikla’ a Pest-hegy ’barlangos-hegy’, és ezekben a hegyekben vagy sziklákban a földrajzi kutatás földerítheti a névadás indítékául szolgáló barlangot, sziklaüreget is.
E tapasztalataim alapján úgy véltem, hogy a Munuhpest helynév jelentése ’Remetebarlang’ lehet. A latin rupes szó ’kő, szikla, kőszirt’ jelentésére figyelemmel a rupes Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevet így értelmeztem: ’Munuh-pest-kő’. A Pest-kő > Pes-kő földrajzi neveinkről pedig sorozatos terepi kutatásaim során már régen minden kétséget kizáróan megállapítottam, és írásaimban rögzítettem is, hogy azok ’barlangos hegy, barlangos szikla’ jelentésűek, amint azt korábban már Moór Elemér (NéNy. 10: 91), meg Kniezsa István is (StudSl. 9: 31) megírta, és ezt Kiss Lajos (FNESz. II, 338) is elfogadta. A fenti gondolatmenet alapján úgy ítéltem, hogy a rupes Munuhpest magyarul ’Remetebarlangos szikla, Remetebarlang sziklája, szikla amelyben a Remetebarlang van’ jelentésű lehet, és ezen feltevésem helyességének vagy téves voltának eldöntésére helyszíni terepi kutatást irányoztam elő (Karszt és Barlang, 1973, 6).
A terepi munka előtti adatgyűjtésem során, az 1266. évi határjárás adatait más oklevelekkel, meg régi és újabb térképekkel összevetve megállapítottam, hogy a Munuhpest sziklája ott kell hogy legyen, ahol Rás és Sánkfalva régi határvonala a Ratkai- (Nyugati-) Turóc-patak déli partjához ér. A terület földtani térképéről azt is megállapítottam, hogy a patak partjának ezen a részén karsztosodásra, tehát üregképződésre alkalmas mészkősáv húzódik. Biztató volt az is, hogy a Pesty-féle helynévgyűjtemény Sánkfalva községből érkezett jelentése leírja, hogy ott a Hős-erdő területén van „a Turócz folyó felett egy kőszikla, benne van a mennyire egy ember felállva mehet körülbelől 4 ölnyi üreg”, amely „helyiség Kőlyuknak neveztetik”.
A helyszín vizsgálatára 1974 szeptemberében szlovákiai terepbejárásaim keretében került sor. Környékbeli lakosokat kikérdezve még a patakvölgy bejárása előtt, megtudtam, hogy ahol a régi Sánkfalva (ma Gemerská-Ves) községhatára a Ratkai-Turóc-patakhoz ér, a vízparton meredek falú szikla emelkedik, és abban valóban volt egy barlang, a Kőlyuk, amelybe 6–8 vagy 10 méter hosszan állva be lehetett menni, de azt 1958 táján lerobbantották, ott termeltek ki követ a harkácsi kultúrház alapozásához.
Ezek után helyszíni terepi kutatással azonosítottam a Turóc-patak déli partján az Árpád-kori határjárás nyomvonalát. A régi sánkfalvi községhatár egy vízmosás mentén fut le, ahol ez a patakhoz ér, ott meg is találtam a vízpart fölé meredeken leszakadó, mintegy tíz méternyi magas, mohos sziklafalat, lábánál a robbantás nyomán visszamaradt kőtömbök magasra emelkedő halmazával. Minthogy a robbantás nyomaiból arra következtettem, hogy a sziklafalból legfeljebb 2–3 méternyit termeltek le, tehát a barlang egy részének meg kellett maradnia, ezért megbontottam a kőomladékot, és néhány órás kemény munkával sikerült annyira szabaddá tennem, exhumálnom a sziklának az Árpád-korban nevet adó barlang bejáratát, hogy bemászhattam az üreg kezdetén tágas, állva bejárható, remete számára valóban szállásul is szolgálható, beljebb már csak meghajolva, azután csak kúszva behatolható, összesen mintegy húsz méternyi megmaradt szakaszába (Turista Magazin 21/86 [1975] 5: 48), amelyet azután még 1974. november végén Kubassek Jánossal fel is mértünk.
A tények önmagukért beszélnek. Megállapítottam, hogy a pest köznév jelentése itt minden kétséget kizáróan ’barlang’, a Munuhpest Árpád-kori földrajzi név jelentése pedig ’Remetebarlang’ (NÉ 13: 59–60). A Remetebarlang pedig nem ritka földrajzi név, sem a régiségben, sem élő helynévanyagunkban, ma is tucatnyinál többet tartunk számon az országban.
Hogy csak egyet említsek, és egyben közreadjam a rupes Munuhpest egy régi magyar megfelelőjét is, bár aki leírta, nem fordításként és nem is a Munuhpestre vonatkozóan fogalmazta meg: Szabó József, a földtan múlt századi tudós professzora egyik kitűnő munkájában olvashatjuk (Pest-Buda környékének földtani leírása; Bp., 1858, 54), hogy „a kőzet rétegzetét csak kevés helyen venni észre, így a Remete hegyen Hidegkút és Kovácsi közt épen a remete-barlang szirtjén” (kiemelés tőlem — D. Gy.), íme a rupes Munuhpest pontos megfelelője Szabó József professzor múlt századi, de máig is érvényes, veretes magyarságával.
Munuhpest Árpád-kori földrajzi nevünk etimológiája most leírt vizsgálatának eredménye egy konkrét helynév jelentésének megfejtésén túl szélesebb körű következtetések levonását is lehetővé teszi.
Egyrészt megerősíti azt a már évtizedekkel ezelőtt leírt megállapításomat, hogy a pest elő- vagy utótagú és hegyet vagy sziklát megjelölő, a Gerecse-hegységtől a Székelyföldig szép számban előforduló, élő és történeti földrajzi neveinkben a pest szó általában ’barlang’ (és nem ’verem, hegy, kőszikla’ vagy éppen ’kemence’) jelentésű magyar földrajzi köznév. Ennek ismeretében pedig a Történeti Etimológiai Szótár pest szócikke, úgy vélem, igencsak revízióra szorul.
Másrészt utalok Kniezsa István azon megállapítására, hogy a ’barlang’ jelentésű pest köznévnek helynevekben fennmaradt előfordulásai által meghatározott területen a honfoglalás idején kétségtelenül bolgár jellegű szláv nyelvet beszélő népességgel számolhatunk (StudSl. 9: 32), és ő ennek a területnek az északi kiterjedését a Dunakanyar és a Hernád között a Börzsöny—Cserhát—Mátra—Bükk hegyvonulatáig feltételezte (StudSl. 9: 31–2, 43–4). A Gömör megye közepén futó Turóc-patak partján általam azonosított Munuhpest Árpád-kori földrajzi névben szereplő pest szó ’barlang’ jelentésének kézzelfogható bizonyítása a honfoglalás kori bolgár jellegű szláv (ószláv, ómacedón) etnikum valószínűsíthető IX–X. századi településterületének határát északi irányban jelentősen kitolta. [Mivel azonban látjuk majd, hogy a pest szó nem szláv eredetű, semmiféle szláv településhatárt nem tol ki az új felismerés — Ulam-buriash.]
Ezeken felül fölhívja a figyelmet arra is, hogy földrajzi neveink, köztük történeti földrajzi neveink etimológiájának vizsgálatánál, álláspontunk kialakítása és helyességének ellenőrzése során a névtani meg történettudományi vizsgálati módszerek alkalmazása mellett a földtudományi ismeretanyag és a földrajzi módszerek felhasználása is célszerű, gyakran nélkülözhetetlen a helyes eredmény eléréséhez. |
|
Magyar pest ’kemence, barlang’, puszta ’kiégett terület’
Óegyipt. dsrt 'sivatag'
Magyar puszta 'kopár, gyér fűvel nőtt félsivatagos terület'
Perzsa daszt 'sivatag, kopár, lakatlan vidék'
Latin deserta 'pusztaság, sivatag'
Angol desert 'sivatag'
Német Wüste 'sivatag, pusztaság'
Orosz пустыня 'pusztaság, sivatag'
Csuvas puą-hir 'sivatag, puszta, sivár, kietlen terület'
A környező szláv népek közül az ukránok is піч-nek hívják egyébként a kályhát, ill. a kemencét. De a szláv nyelvekben vajon előfordul-e a 'kemence, kályha', ill. 'pusztaság' értelem mellett a 'barlang' jelentés?
Nagyon úgy tűnik, hogy ez a kettő így együtt csak a két hunogur területről – a Kárpát-medencéből és az Al-Duna mellől – adatolható...
A nagytudományú Bél Mátyás is csak a ’pusztaság’ jelentésű szlovák pusst vagy püst szóval tudta rokonítani Pest magyar nevét.
Bél Mátyás
Notitia Hungariae novae historico-geographica
Petrus Ghelen, Bécs, 1737, I. rész, 3. kötet, 38. o.
 Szumír puzur3 'üreg, barlang'
|
A világ legrégebben lejegyzett nyelve és a magyar |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
