|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.11. 11:00 - |
|
| 1934-ben, a Tapolca melletti Halastópusztán született, ahol édesapja a Veszprémi Püspökség uradalmi intézője volt. Szüleivel 1940-ben Sümegre került, ahol e nagy múltú dunántúli kisváros ihletett légkörében alsóbb és középiskoláját végezte. Már itt kitűnt érdeklődésének sokoldalúságával. 16 évesen Miltont olvasott, elmélyült az asztrofizikában, a történelemben való jártasságával, lenyűgöző olvasottságával pedig tanárait is ámulatba ejtette. „Osztályidegen” bélyeggel megjelölve, de beállítottsága miatt is a bölcsészetre nem juthatott be, így Pécsett lehetett orvostanhallgató. Az 1956-os szabadságharc megtorlása elől ötödévesen Ausztriába távozott, és egyetemi tanulmányait ott folytatta. Tehetségére jellemző, hogy – nem tudván még kellően németül – a belgyógyászat professzora beleegyezett, hogy latinul vizsgázzon. Bécsben szerzett orvosi diplomát, majd letelepedési helyén, az alsó-ausztriai St. Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést. Hivatása gyakorlása mellett itt kezdték foglalkoztatni a magyar őstörténet vitás kérdései. A hatvanas évek közepén történt, hogy egy osztrák napilap a TASSZ hírügynökségre hivatkozva leközölt egy archeológiai hírt: szumér hajót ástak ki a dél-urali régióban. Ez a közlés – elmondása szerint – a kételkedés csíráját kibontakoztató hatás volt számára az eddig tanult finnugor származásunk kizárólagosságát illetően. Ekkor kezdte beleásni magát abba a tengernyi archeológiai, nyelvészeti és magyar őstörténeti szakirodalomba, amelynek elemzése, majd szintézise életműve megteremtéséhez vezetett. Ez irányú látókörének kibővítése céljából a bécsi egyetem bölcsészetén több féléves régészeti, őstörténeti stúdiumokat hallgatott.
Meghatározó volt magyar őstörténeti szemléletének kialakulására – mintegy két évtizeddel ezelőtt – megismerkedése László Gyula professzorral, aki akkor a nagyszentmiklósi kincs ismételt vizsgálatára huzamosan Bécsben tartózkodott. Mester–tanítványi kapcsolatuk, barátságuk gyümölcseként is értékelhetjük azokat a régészeti, őstörténet-tudományi és nyelvészeti értekezéseket, amelyeknek megírására, majd megjelentetésére Keleten kél a Nap főcímmel az 1980-as évek elejétől kezdődően került sor. Tanulmánysorozatának értékelését 1989-ben László Gyula adta meg az Életünkben megjelent tanulmányában. Ezt a követően a Népszava könyvkiadó gondozásában 1990-ben jelent meg a sorozat Kettős mértékkel c. kötete, azonban a további kötetek újbóli, immár hazai kiadására nem kerülhetett sor. Jelen kiadással a szerző halála előtt (1992) néhány hónappal befejezett életművének – most már ötrészes – tanulmánysorozatát veheti kezébe a hazája és a népe eredetére, őstörténetére kíváncsi magyar olvasó.
Kegyelettel csatlakozunk László Gyulának (az MDF-Akadémia 1992 szeptemberi rendezvényén) Götz Lászlót méltató és értékelő emlékelőadása zárszavaihoz: „Legyen áldott az emléke!” Most lenne 60 éves!
Götz Miklós |
|
[2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
