|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.27. 16:15 - |
Aki egy jól fizető állás reményében felcsapott nyelvésznek: Sajnovics János |
|
Hiába vetette papírra Fischer már 1756-ban az Ungrok eredetét, nyomtatásban nem ez, hanem a szempontunkból fontos másik műve, a Szibéria története jelent meg először. Közelebbi vizsgálatot igényelne, hogy a nyomdából 1768-ban frissen kijött munka befolyásolta-e, s ha igen, akkor milyen módon Hell Miksa és Sajnovics szemléletmódját, akik – mint tudjuk – abban az évben és a következőben is, egészen június végéig Vardø szigetén, Lappföldön időztek.
Mindenesetre álljon itt Hell Miksa életéről egy alapos összefoglaló:
Pinzger Ferenc
Hell Miksa emlékezete – Születésének kétszázadik évfordulójára, különös tekintettel vardői útjára
MTA, Bp., 1920
Megtudjuk ebből, hogy Hell édesatyját Höll Máté Kornélnak hívták, s a család atyai ága cseh vidékeken keresztül bajorföldről vándorolt Magyarországra. Miksának még 22 testvére volt, s az apa bányamérnökként, gépmesterként tevékenykedett Miksa szülőhelyén, Selmecbányán. Hősünket is Höllnek hívták eredetileg (az anyakönyv tanúskodik róla), vezetéknevét azonban később Hellre változtatta – gyaníthatóan azért, hogy elkerülje a német Hölle ’pokol’ szóval való egybecsengést.
Hell elsősorban Scheffer és Anton Friedrich Büsching (1724–1793) műveiből merítette az ösztönzést a magyar–lapp etnogenetikai rokonság kiagyalására. Tulajdonképpen csak azért nem ő, és azért Sajnovics fogalmazta meg a magyar–lapp nyelvtörténeti téziseket, mert a nevezetes csillagászati megfigyelés babérjait egyedül akarta learatni. Ezért amíg ő a távcsövekkel ügyködött, rendre a „finnerek” nyelvének megfigyelésére ösztökélte „kámzsás céhbeli” barátját. (Hell és Sajnovics a lappokat következetesen finnereknek nevezte, a norvég szokásokhoz híven.)
Ám, jóllehet Hell nem írt könyvet a kérdésről, a jezsuita csillagász kézirataiból azért mégis leszűrhető egy s más történeti és nyelvészeti nézeteit illetően. Hell előtt nem volt kétséges, hogy a finnek mindig is XVIII. századi lakhelyeiken éltek, ezért úgy képzelte a rokonságot, hogy valaha a régiségben Finnországból vándorolt ki a magyarság. Hiszen Lót és Ábrahám is homlokegyenest ellenkező irányba indult, az egyik délre, a másik északra, amidőn búcsút intettek egymásnak! S íme, Johann Gabriel Doppelmayer térképére hivatkozva, amelyen magyaros hangzású karéliai földrajzi neveket vélt felismerni, a magyar és a lapp nyelv azonosságáról beszél az „éleselméjű” tudós (valószínűvé téve ezzel, hogy kinek a fejéből is pattant ki a Sajnovics hírhedett művének címé-ben megmutatkozó provokatív leegyszerűsítés)…
Hell szerint Bíborbanszületett Konstantin kazárjai és P. magister kumánjai lappok (finnek) voltak, akikkel a türkök – szerinte másként a Hetumoger nép – Baskíriából jőve összeolvadtak. A fúzió Kijev környékén történt, s ebből az elegyből, de elsősorban a finnekből vált ki aztán a magyarság. A jezsuita kutató élénk levelezésben állt másik rendtársával, Pray Györggyel, aki fejtegetéseit csak módjával fogadta el; Pray ugyanis, bár magáévá tette a magyar–lapp nyelvrokonság gondolatát, továbbra is népünk hun–avar volta mellett tört lándzsát.
Sajnovics a Demonstratióban többször céloz rá, hogy az udvari csillagász egy nagyobb lélegzetű tanulmány összeeszkábálásán törte a fejét:
„Márpedig, jóllehet tudom, hogy a finnmarki lapp nyelv a svéd és orosz lappok nyelveivel, s mindezek a finn lappok nyelveivel összhangban van; és az előbbi biztos érvekkel, az igen tisztelendő Hell atya kiadandó művével, az Expeditio Litteraria (Nyelvi kutatójárat) közrebocsátásával birtokomba jutott: a magyaroknak beszédéhez legközelebb esnek a finnek, különösen a kareliak (helyesebben karjeliak), így megnevezve a finn Karelia vagy Karjelia tartományról, nekem mégis a bemutatott értekezésben csak a finmarki lappok és a magyarok beszéde lesz, hogy a mű ne nőljön ki a tömegből … Hell tisztelendő atya meg sok nyelvész bátorított, és hogy ezt metehessem, nagylelkűen megigérték, hogy művemet ellátják a munkához szükséges könyvekkel. Nem lustán, ahogy megigérték, úgy el is végezték. Így hát rövidesen nem csak lapp nyelvtanokkal és szótárokkal, de finn, észt, és még magyarral is bőségesen el voltam látva. Azonkívül megszereztem némely híres szerzők művét, ahol a magyar nyelv megegyezését a finnel, valamint a lappal ugyan nem bizonyítják, de világosan felhozzák, így az új dolog felfedezésének dicsőségét nem igényelhetem magamnak … Fischer véleményét az ungrok (ungarok) eredetéről, nem helyeslem. Sokkal helyesebb nézetet tanít Maximilian Hell tisztelendő atya, ha művét – Litteraria Expeditionis (Nyelvi kutatójárat) – közli a műveltek körében. E munkában (amit Hell tisztelendő atya nemrégi bécsi leveleiben velem tudatott), az ungarok, magyarok és lappok közös eredetén kívül nyomós adatokkal bizonyítja, a finnek általában több magyar nyelvet használó népnek az igazi elődei; főleg az előkelőbb magyar népeknek, kik Magyarországon élnek, első hazájuk Karelia, pontosabban Karjelia finn tartomány volt; tehát a karjeliaiak a magyarok és ungarok igazi elődei. Maga az ősebb és nagyobb Finnország pedig sok, magyar nyelvet használó nép bölcsödéje volt. Amíg bizonyítja, hogy az ungarok és magyarok mielőtt Finnországból más vidékekre vándoroltak, tényleg Karjeliában laktak, azt is ragyogóan tanítja, hogy az ungarok és a mai magyarok, habár nyelvük megegyezik a lappokéval és más Oroszországban és Ázsiában szétszórt finnekkével, mégsem erednek a lappoktól, hanem a karjeliaiktól, és a magyarok semmiképpen sem nevezhetők lappoknak, pont úgy, ahogy a bohémek (csehek) sem nevezhetők polonoknak (lengyeleknek), vagy az osztrákok bajoroknak, vagy a dánok norvégeknek … Így a legelőkelőbb népek leszármazottjai, kik magukat ungaroknak és magyaroknak nevezik, Karjeliából jöttek valamikor, végre a 9-ik században Pannóniában települtek le, melyet saját, Karjeliában használt uonger nevükről Ungáriának jelöltek, oly sok meggyőző adattal reméli bizonyítani, hogy a jövőben alig akad valaki, aki állításait kétségbe tudja vonni. Ezt a legdicsőségesebb, habár népünk előtt eddig ismeretlen szülőhazát a magyarok a jövőben jóindulatúan el fogják fogadni, vagyis úgy ítéli Hell, be van bizonyítva az ungarok és magyarok e neves néptől való eredete, mely jóval azelőtt, hogy az idegen népek, akár görögök, akár latinok szkíta vagy hunn név alatt ismerték, már akkor a saját a dicső tetteikért híres királyaik alatt, kiérdemelték a szomszédos népektől a finn fényes nevet: karjeliaiak, mely azt jelenti: erős karú férfiak, vagyis bátor, erős, háborúban ügyes, a hazában és külföldön is kitűnően kiérdemelt férfiak. Örök és halhatatlan dicsőségükre, ezt a vidéket, ma a Finn Nagyhercegséget, most is finn nyelven Karjeliának (nem Careliának) nevezik, ami: Kar-jel-ország, tudniillik erős, kitűnő, kiváló férfiak vidéke. Ezen a helyen Hell megjegyzi: maguk a környező lappok nevezik karjelnek a mai Carjelia lakóit. A carelia népnevet a svéd lappok így mondják: karjalaiu vagy karjelaiu. Hell szerint a karjel szó igazán egyedi magyar vagy finn szóösszetétel, nevezetesen a kar (brachium) és jel (signum, insigne) szavakból, mely szónak a melléknévi származéka: jeles (insignis, egregius, excellens, eximius, singularis, inclytus). Tehát feltételezi, a karjel magyarul annyit jelent, mint erős karú férfiú, vagy: erős, kitűnő, kiváló, kitüntetett, nemes, dicsőséges férfiú. Az ő által megállapított jelentését a karjel szónak választékosan erősíti meg a hajdani királyság, most a Carjeliai Nagyhercegség pajzsával vagy címerével: ugyanis e pajzson két kar látható, magasba emelve és egymás ellen harcolva, mindkettő fölött korona emelkedik, melyek közül az egyik páncélban kardot ráz, a másik fegyverben lángyát szegez ellenében, bíbor mezőnyben. Ezt a pajzsot, a carjeliai bátorság és hősiesség legvilágossabb jelét, a tekintetes Bleau nagy geographica (földrajzi) munkájából választottam, és Hell tisztelendő atya gondoskodott, hogy ide tegyem a magyarok kedvéért, hogy képben láthassák eredeti hazájuk ősi harci hősiességét, és összehasonlítsák a mai fegyverkezelést, és a hadviselés ügyességét a régivel; Ebből észreveszik, hogy őseink bátorsága nemcsak hogy nem merült ki, de első vezéreinktől és első királyunktól, Istvántól egészen a Legfenségesebb Uralkodónk [Mária Terézia] idejéig igen sok hozzájárulással gyarapították, ezért igazán karjeliaiak, azaz: tanúsítják hogy a bátor férfiak utódai. Íme bemutatom magát a pajzsot a latin és magyar versekkel!
Miután a fent említetteket Hell tisztelendő atya közzéteszi a közegekben, igazabb és biztossabb forrásokat mutat be, melyből hazánk a legnemesebb népei, az ungarok és magyarok történelmét származtathatja, a magyar bevándorlás előtt. Hell teljesen meg van arról győződve, hogy a latin, görög és kínai történetírók, mivel e népek hazái olyan elválasztva és távol voltak a magyarok székhelyétől, hogy rólunk alig tudtak mást, az üres, értelem nélküli neveken kívül: szittyák, hunnok, magyarok, avarok stb., stb., azaz: merő homályt tanúsítottak. Tehát a szomszédos finn népek évkönyveiben és történelmi emlékeiben kell keresni az öreg magyar nép jegyzeteit, tudniillik azoknál, akikkel az ungarok, azaz: finnek és karjeliaiak lakhelyükön mozogtak, harcot folytattak, kereskedelmet, megegyezéseket kötöttek, a svédek, a dánok és leinkább az oroszok, valamint a litvánok és rutének, valamint a törökök évkönyveiben … amíg Hell műve – Expeditionis litterariæ – megjelenhet a nyilvánosság előtt, addig Hell már most énáltalam kéri az olvasót, tekintsék meg Svédország földrajzi térképét, vagy Finnországét, vagy egész Európa Homann-térképét, vagy más jóváhagyott szerzőét, főleg a tekintetes Bleav térképeit, vagy Piscatorét, keressék ki Careliát a Lagoda és Onega tavak felett, és ha megtalálják, hogy a folyók, tavak és a többi helyek nevei (Karjeliai nyelvjárásban) igazán magyarosak, megtalálják majd még a megyerokat és uongerokat, azaz: a mai magyar nyelvjárásban a magyarokat és hungarokat, tudni fogják, hogy Hell nem tanít meséket, senem rudbecki álmokat, hanem igazi, habár eddig hallatlan jelentéseket, és meg fogják érteni (amit tapasztalatból tudtunk), a karjeliaiak, úgymint a lappok is, nemcsak nyelvükben közelítik meg a magyarokat, de nyelvjárásukban is megközelítik a magyar nyelvjárást, a finn és a lapp nyelvjárás elõtt. Innen van az, hogy a legtöbb szóban, melyekben a magyarok különböznek a lappoktól, a karjeliaiak is különböznek a lappoktól, és megközelítik a mai magyarokat … Az eddig felsoroltakon kívül, Hell tisztelendő atya egy sajátos értekezést állít össze számunkra a lappokról. Megmutatja, hogy a lapp név egészen máshonnan ered, mintsem a lefitymált német szóból: Lap (ahogy egyes járatlanok gondolják). A szemeknek bemutatja a lappok és az öreg magyarok közös öltözködési módját. Oldalain dicséri testük erős és szilárd, valamint nehézségek kiállására teremtett alkatát. Végül méltóan magasztalja sokféle erénnyel díszített lelküket. Ekkor pedig csodálkoznak majd az olvasók, mi okból festették le olyan borús szinekkel az írók a lapp népet, és miként voltak képesek becsmérelni esztelen megjegyzésekkel, hogy főleg emiatt egyes magyarok becstelennek tartják a lappokkal való akármilyen rokonság megjelölését. Nem gondolok itt magas államférfiainkra, mivel ők kiegyensúlyozottabb mérleggel szoktak mérlegelni, és az általános tömeg felfogása fölé emelkedve, továbbá annak mesés megjegyzései fölé, ezt a dolgot teljesen másképp ítélik meg, ahogyan én magam is tapasztaltam, amikor az elmúlt ősszel meg voltam tisztelve többségük jelenlétével. Maga a legfennségesebb Császárnőnk és Királynőnk, Mária Terézia, amikor több értesülést kapott Hell tisztelendő atyától, nem kételkedett e dolgot Magyarország számára megtisztelőnek nevezni, és kegyelmesen megbízta a magyar írókat, hogy szorgalmasan kutassák ki, akármi is a rokonsághoz tartozik, akár nyelvben, akár eredetben, és tegyék közzé a magyar nép dicsőségére. Nem kétséges, hogy ők ezt szolgálatkészen megteszik ...
…az eredményt, mely a tudomány dolgában, főleg a történelemben, ebből gazdagon kifejlődik, egyedül Maximilián Hell tisztelendő atyának köszönhető, a magyar eredeti haza saját kutatásának, felfedezésének és mivelünk való közlésének. Ő vitt engem önszántából magával Finmarchia vidékeire. Ő ajánlotta először, hogy kezdjek bele a kutatásba. Ő biztatott, hogy folytassam, amit elkezdtem, Ő tette lehetővé, hogy befejezzem, amit folytattam, feláldozva üdülését, tanácsokat adva, tekintélyét befektetve. Ilyen titáni része van neki a munkában!”
Hell a tervbe vett művét végül is nem készítette el, és Sajnovics sem ülhetett a Budán építendő jezsuita obszervatórium vezetői székébe. Pedig érezhetően csúszott-mászott a poszt elnyeréséért! A megvezetett csillagászt azonban nemcsak ez töltötte el keserűséggel: talán ennél is kellemetlenebbül érintette a személyét, hogy úton-útfélen magyarázgatnia kellett bizonyítványát, miért írt eszelős módjára „idem essé”-t botrányos nyelvészeti értekezésének címébe… |
| Bartha Lajos
Egy matematikus megalapozta az összehasonlító nyelvészetet – Sajnovics János emlékezete
In: Nyelvelő – A JATE Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvészeti Tudományos Diákkörének nyelvészeti-irodalmi diákfolyóirata I/4, 90–93. o.
„Sajnovics János a nagyszombati egyetemen tanult matematikát, majd Bécsben csillagászatot. Bécsben nagy hatással volt rá az egyetemi obszervatórium magyarországi születésű igazgatója, Hell Miksa Rudolf S. J. (1720–1792), a XVIII. sz. második felének legjelentősebb közép-európai asztronómusa, aki maga is sokat foglalkozott a magyarság – akkoriban még szinte teljesen ismeretlen – őstörténetével. Hell ösztönözte tanítványát a magyar és a lapp nyelv összehasonlítására, sőt e munkához az első kiindulási elveket is ő adta. E téren Hell Miksa és Sajnovics János munkája annyira összefonódik, hogy meglehetősen nehéz kettőjük eszméit elválasztani …Felsőbb matematikával és csillagászattal aránylag későn, 29 éves korában kezdett foglalkozni …1776-ban kinevezték a nagyszombati egyetem nemrég felépült csillagvizsgálójába, Weiss Ferenc igazgató (1711–1785) helyetteséül …Két év múlva azonban újabb változás következett Sajnovics János életében: Hell Miksa felkérte, hogy kísérőként és helyettesként vegyen részt a Skandináv-félsziget északi csúcsánál fekvő Vardø szigetre indított expedícióban … Az expedíció – amelyre a dán és norvég korona szólította fel Hell Miksát – legfőbb célja az volt, hogy egy igen ritkán bekövetkező, fontos csillagászati jelenséget figyeljenek meg 1769. június 3-ról 4-re virradóan: a Vénusz bolygó átvonulását a napkorong előtt. Hell azonban azt tervezte, hogy kihasználva a ritka lehetőséget, sokoldalú tudományos megfigyelő munkát végez Észak-Norvégia területén és a Jeges-tengerben fekvő Vardø szigetén. A földrajzi, földmágneses, tengertani, légkörtani, néprajzi és nyelvészeti kutató program olyan gazdag volt, hogy egyetlen utazó annak végrehajtásához elégtelen lett volna … Hell és Sajnovics 1768. április 28-án indult el Bécsből, hosszabb koppenhágai tartózkodás után július 2-án hagyták el Dániát, majd Svédország és Norvégia déli részét átszelve Trondheimben hajóra szálltak. A Skandináv-félsziget nyugati partjai mentén haladva október 11-én jutottak el Vardøbe; ahol rögtön hozzáláttak a tudományos észlelésekhez és az obszervatórium felépítéséhez. Szerencsés körülmények között sikerült megfigyelniük a Vénusz áthaladását a Nap előtt, és 1769. június 27-én indultak vissza Koppenhága felé. A koppenhágai Tudós Társaság (Akadémia) előtt Hell számolt be a Vénusz átvonulásának megfigyeléséről, Sajnovics pedig a lapp nyelv tanulmányozásáról tartott beszámolót … Vardøn …Hell egyre jobban ösztönözte, hogy fogjon hozzá a lapp és a magyar nyelv összehasonlításához. Ez a munka azonban rendkívül nehezen indult meg. Sajnovics két ízben is hozzáfogott, de a problémák előtt meghátrált, elkedvetlenedett, és csupán harmadik nekibuzdulása járt sikerrel. Az első és a legnagyobb nehézség abban rejlett, hogy nem tudott dánul, viszont a lapp szavakra csak dán szótárakban talált magyarázatot. Így előbb a lapp szavakat dánul kellett kikeresni, majd a vélt azonosítás alapján a megfelelő dán szót latin szótárban kereste ki … Hell sok segítséget adott Sajnovicsnak. Nagy és sokszor alig értékelt érdeme, hogy Sajnovics néprajzi feljegyzéseket is készített … egyik-másik megállapítása ma már mosolyogtató: például a lappok bőrcipőit összehasonlítja a magyarországi bocskorokkal …a lapp nyelv vizsgálatára vonatkozó eredményeit már Koppenhágába visszaérkezve (1769. szept. 17.) összefoglalhatta, és az akadémia három, egymást követő ülésén felolvashatta. Ezt követően jelent meg a Demonstratio koppenhágai kiadása, amelynek második, bővített, de elveiben változatlan kiadását 1770 végén vagy 1771 elején Nagyszombatban nyomtatta ki. Ez utóbbiban jelent meg először nyomtatásban a Halotti Beszéd szövege … Sajnovics összesen 150 magyar és lapp szót hasonlít össze mint közös eredetűt, mivel azonban nem csak tőszavakat használt fel, a tényleges szókészlet jóval kevesebb a másfélszáznál. Ezek közül a mai nyelvtudomány 36-ot tart valóban finnugor eredetűnek … a nyelv-összehasonlítást nem önmagában tekinti célnak … E szemlélet sugalmazója Hell Miksa volt, de az ide vonatkozó nézeteit soha sem jelentette meg nyomtatásban. Ezért először Sajnovics művében találkozunk azzal a vélekedéssel, hogy a ma finnugoroknak nevezett népek egykor Európa és Ázsia északibb vidékén, egy a mai Észak-Norvégiától Finnországon át Kínáig terjedő hatalmas területen éltek. Hell egyébként a kínai nyelvet is felvette a magyar rokonai közé.”
Ugyanennek a Vénusz-átvonulásnak a megfigyelésére küldték Tahitire Cook kapitányt... |
Aki egy jól fizető állás reményében felcsapott nyelvésznek: Sajnovics János |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
