|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.24. 00:59 - |
|
A hun-avar nép története Kr. u. 557-től a kaganátus felbomlásáig
Primer forrásszövegek
Modern értelmezések |
Eusztratiosz, Vita Eutychii
Midőn Tibéiosz Sirmiumban volt az avar háború miatt, a csodálatra méltó férfiú [Eutükhiosz] írt neki, megragadván az éppen kínálkozó alkalmat. Az alkalom így adódott: az Amaszeiában állomásozó csapattest egy tribunusa Tibériosz bizalmába kívánt kerülni, oldalán, parancsnoksága alatt akart szolgálni; miután a szent férfiútól ajánló sorokat kapott, buzgón ment Tibérioszhoz Sirmiumba.
Szádeczky-Kardoss Samu
Eutychios kétszer volt konstantinápolyi patriarcha (552–565, 57?–582). Közben számkivetésbe kellett mennie. Tiberiost első főpapsága idején pártfogolta, s úgy látszik, száműzetése idején is jó kapcsolatot tartott a leendő császárral. Így történt, hogy az avar határvidék legjelentősebb városában, Sirmiumban főhadiszállását felütő fővezérhez beajánlhatott egy addig Ázsiában szolgáló tribunust. Hogy ezt az eseményt Tiberios első …vagy második …avar hadjáratához kell-e kapcsolnunk, biztosan nem eldönthető.
Eustratios, aki Eutychios életrajzát megírta, a patriarcha bizalmas híve volt. Egy helyt …arról beszél a szerző, hogy hőse milyen rendíthetetlenül harcolt az igaz hit és tisztesség ellenségeivel, és itt az utóbbiakat „vad és avar farkasok” megjelöléssel illeti; kora Bizáncában, úgy látszik, az avarság jelentette a legádázabb ellenfelet. |
Menander Protéktór töredékes palimpszesztusán olvashatjuk:
Azt mondják, hogy a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tibérioszhoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: „Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, azaz éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?!” Tibériosz viszonzásul azt mondotta ...
Szádeczky-Kardoss Samu
Míg Euagrios szerint II. Iustinos „nagy tömegű sereget gyűjtve össze” küldte az avarok ellen Tiberiost, addig jelen forráshelyünk szerint „harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve” bocsátkozott ütközetbe a palotaőrség parancsnoka. A látszólagos ellentmondás feloldását talán annak a feltételezése adhatja, hogy jól kiképzett harcedzett katonák csak jelentéktelen számban voltak találhatók a dunai fronton, mert az elitcsapatokat az 572-ben újrakezdett perzsa háború hadszínterére vezényelték. Tiberios serege zömének gyakorlatlanságára, fegyelmezetlenségére Euagrios szavai világosan utalnak. |
Theophanész a. m. 6066
Ebben az évben avarok jöttek a Duna tájaira. Amint arról értesült a császár, Tibérioszt, a palotaőrök parancsnokát küldötte ellenük. Az összecsapott velük, de vereséget szenvedett a váratlanul reá törő ellenségtől; sok emberét elvesztette, és visszavonult.
Szádeczky-Kardoss Samu
Theophanés II. Iustinos uralmának a 9. événél szól Tiberios balszerencsés avar háborújáról. Csak gyanítható, de nem egzaktul bizonyítható, miszerint Euagrios és Theophanés egyazon eseményről beszél itt. |
Euagriosz V, 11
Őt [Tiberioszt] küldötte ki [II. Iusztinosz császár] előzőleg az avarok ellen, nagy tömegű sereget gyűjtve össze. Tiberiosz kis híján fogságba esett, miután katonái a barbárok puszta látását nem tudták elviselni; nem várt módon mégis megmentette őt az isteni gondviselés, és megőrizte a római császárság számára, amely Iusztinosz értelmetlen vállalkozásai folytán abban a veszedelemben forgott, hogy az egész állam széthull, s olyan nagy hatalomtól esvén el a barbárok zsákmánya lesz.
Szádeczky-Kardoss Samu
Az „előzőleg” kifejezés itt II. Iustinos megőrülésének a dátumához (673 nov.-dec.-hez) képest jelzi Tiberios kudarccal végződő hadjáratának időpontját.
Tibériosz 573/574 körül szenvedte el ezt az újabb vereséget a hun-avaroktól. |
Johannes Biclarensis
Iustinus császár hatodik esztendejében, amely Leovigild király negyedik éve, a gepidák királysága véget ért. A langobardok verték le őket csatában. Királyuk, Kunimund a harcmezőn esett el, kincseit pedig egészében Iustinus császárnak vitték át Konstantinápolyba az ariánus szektához tartozó Trasarich püspök és Reptila, Kunimund unokája.
Szádeczky-Kardoss Samu
A szerző egyetlen mondatba sűríti a gepida állam magsemmisülésével (utolsó királyának elestével) járó ütközet elbeszélését egyfelől, a gepida egyházfő és trónörökös Bizáncba kerülésének a közlését másfelől. Minthogy az előbbi esemény minden kétséget kizáróan 568 áprilisa előtt – alighanem 567-ben – történt, annak dátuma II. Iustinos uralmának hatodik esztendejével (570. nov. 14/15.–571. nov. 14/15.) egybe semmiképpen sem eshetett. Érthető viszont az évszám a forráshely második felében leírt esemény időpontjaként. Idáig, úgy látszik, gerillaszerű ellenállás jelentkezett a gepidák körében az avar hódítókkal szemben, s ez a bizánci–avar ellenségeskedésben lelt támaszra; csak amikor a császár békekötésre szánta el magát a kagánnal, akkor került sor a trónörökösnek és főpapjának az emigrálására a császárvárosba. |
Theodórosz syncellus
Nem vették észre [a bizánciak], miféle bajhozó szomszédot szereztek maguknak [a hunogurokkal], s milyen, a rómaiak birodalmát fenyegető vész az, amit keblükre fogadtak.
Szádeczky-Kardoss Samu
A homilia szerzője szónokiasan jellemzi azt a történeti pillanatot, amelyben a Gepidiába és Pannoniába beköltözött avarságot a kelet-római császár mintegy befogadta, ami elsősorban II. Iustinosnak az avar honfoglalást jóváhagyó döntésére értendő. |
Menander Protéktór
Tiberiosz fővezér veresége, az avarok győzelme és a megállapodások létrejötte után a barbárok jónak láttál követséget küldeni a rómaiak egyeduralkodójához. Tiberiosz ezzel a követséggel együtt indította útnak Damianosz csapatparancsnokot, és általa jelezte a császárnak mindazt, ami történt s amit az avar kíván. A végleges szerződést meg is kötötték a rómaiak és az avarok ...Mikor az avarok megkötötték a szerződést, és elindultak haza, a helybeliektől szkamareuszoknak nevezett szegénylegények lesbe álltak, és elvették tőlük lovaikat, pénzüket és más felszerelési tárgyaikat. Emiatt ismét követséget küldtek Tiberioszhoz, panaszt tettek az őket meglopók ellen, s azt kívánták, hogy hozzák vissza a tőlük elrabolt dolgokat. A lopás elkövetőit felkutatták és leleplezték, majd Tiberiosz az eltulajdonított holmik egy részét visszaszolgáltatta az avaroknak. |
Valószínűleg ennek a hunogur előkelőnek a haláláról szól a lexikon Anapaulan címszava, Menandroszra hivatkozva
A hunok legnagyobb vezére ily módon talált örök nyugodalmat.
Figyelemreméltó, hogy az avar népnév helyett itt szinonimaként a hun szerepel. |
Szúda-lexikon, Euthüóron címszó
A nyíl kinyitott száját érte el, oda becsapódva megszűnt tovább repülni. Kókh tüstént életét vesztette. |
A Szúda-lexikon Atrakton címszava Menander Protéktórt idézi
Ő rányilazott a barbárra, s a lehető legpontosabb célzással feszítve íját, Kókhra lőtte ki nyilát.
Mivel Theophülaktosz Szimokatta (VI, 6) egy Kókh nevű várkony előkelőt emleget később, valószínű, hogy a fenti híradás is róla szól. |
A Szúda-lexikon hungarusokra vonatkozó Ekmelesz szócikke feltehetően Menandrosztól való
Bónosz nem hajlott a gondatlanságra, lelke nem fordult a könnyelműség felé, hanem erőltetett gyorsasággal igyekezett a helyzetet megmenteni. |
A Szúda-lexikon Anarropon cikke Menandrosztól
Midőn az avarok kisebb csoportokra oszolva közeledtek, a hadvezérek arra az elhatározásra jutottak, hogy tüstént rájuk támadnak, az avarság ellen fordítva ezzel saját átkát. |
Menander Protéktortól származhatnak a Szúda-enciklopédia következő szavai is a Lükéthmosz címszónál
Az avarok tömegestül törnek be, szokott farkasüvöltésüket hallatva. Kedvelik az ilyen ordítást. |
Szúda-lexikon, Dioptéresz címszó
Ügyes hadifogással az avarok áradata zúdult le, a levegő borús volt és sötét; ezért a kémlelő őrszemek nem voltak képesek felismerni a közeledő ellenséget.
Szádeczky-Kardoss valószínűsíti, hogy ez a szócikk is Menandrosztól való. |
Szúda-lexikon, Menandroszra hivatkozva
Az avarok hadmozdulatuk során szilajul keveredett lármát akartak csapni, a kiabálással egyidejűleg a dobokat is verni akarták, hogy akkora zajt támasszanak, amely megrendíti és megfélemlíti a római sereget. Miután Bónosz mindezt már előre megtudta, eleve elmondotta a katonáknak, hogy az óriási hangorkántól ne rendüljenek meg, hanem megelőzésül képzeljék maguk elé, ami be fog következni, s a még meg nem történt esemény várásával szoktassák magukat ahhoz, ami lesz. S mihelyt észlelik a dobok pergését, maguk pajzsaik verésével válaszoljanak, hallassák harci kiáltásukat, zendítsenek harci dalra, s ráadásul fából készült vizes edényeiket csapkodják.
Szádeczky-Kardoss Samu
Ebben a töredékben is Tiberios fővezér jobb keze, Bónos készíti elő az avarokkal szembeni helytállásra a bizánci katonákat.
Megjegyezzük, az oszmán hadsereg is hasonló dobpergéssel vezette be a támadásait később, hogy az ellenség soraiban félelmet keltsen, sőt ugyanezt jegyezték fel a parthusokról. |
Szúda-lexikon, Hüpszagorasz címszó
Hencegő szavakat használt, gőgös beszédű és érdes modorú valaki volt. Ám Bónosz semmit sem engedett beszédének, hanem a szküthiai csatára emlékeztette őt.
Szádeczky-Kardoss Samu
A csata, amelyre a hencegő barbárt Bónos kijózanításul emlékeztette, esetleg a Iohannes Biclarensisnél szereplő bizánci győzelem az avarok fölött ... Ezt Tiberios fővezérlete alatt Bónos gondos parancsnoki tevékenysége alatt vívta ki Bizánc. |
Iohannes Biclarensis, Anno IV Iustini Imperatoris
Iustinus császár Tiberius comes excubitorum [palotaőrség-parancsnok] vezetésével háborút indít az avarok ellen, s Tiberius győztesen tér vissza Konstantinápolyba.
Szádeczky-Kardoss Samu
A távoli Hispaniában író krónikás ... jelen híradása egyébbel, mint Tiberiosnak Menandros ... töredékeiben leírt működésével nem nagyon hozható kapcsolatba. Ezt kell mondanunk annak ellenére, hogy nemcsak a testőrparancsnok győzelméről, hanem éppen vereségéről is olvasunk. A korszak bizánci történelmeben nem ritka jelenség győzelem és vereség gyors egymást váltása. |
Menander Protéktór az 570/571. esztendő táján lezajlott hunogur–bizánci tárgyalásokról
Az avarok ismét követséget küldtek a rómaiakhoz, és követeik ugyanazokról a dolgokról szólottak, amelyekről olyan sokszor már korábban. Amidőn a rómaiak nem hallgattak kívánságaikra, lusztinosz császár ugyanis nemtetszéssel fogadta azokat, végül Apszikh jött el követségbe, s Tiberiosz meg Apszikhék véleménye megegyezett a következőkben: abban az esetben, ha az avar főemberek fiait kapják túszként, a rómaiak biztosítsanak földet, ahol az avarok megtelepedhetnek. Ezeket Tiberiosz jelezte a császárnak. Ám a monarkha úgy látta, hogy a dolog így nem lesz hasznos a római ügy számára. Kijelentette: másképpen nem köt békét, csak ha magának az avarok vezérének a gyermekei közül kap néhányat túszul. Tiberiosz ezt a követelést nem látta indokoltnak, úgy vélte ugyanis, hogy ha a szkíták főembereinek a fiait megkapják, akkor természetesen a túszok apái sohasem adják majd beleegyezésüket, amennyiben a kagán a megállapodások felrúgását tervezné. Tiberiosz ilyen véleményen volt, ám a császár nem így látta a dolgot. Különben haragudott is a rómaiak hadvezéreire, amiért halogatják a háborút. Olyan tartalmú levélbeli rendelkezéseket juttatott el hozzájuk, miszerint meg kell mutatni a barbároknak, hogy a rómaiak egyáltalán nem adták magukat elpuhult életre, szívesen vállalják a háborút, s elviselik a fáradalmakat. Miután a viszály szelleme kerekedett felül, s fenyegetett a háború kitörése, Tiberiosz levélben jelezte Bónosznak, hogy őrizze a folyó átkelőhelyeit. |
Menandrosz Protéktór
Ismét eljött Targitiosz, s követként a császár elé kívánt járulni. Most is ugyanazt mondotta a császárnak, és hallotta attól, amit más alkalommal. Sirmium városát kívánta volna a rómaiaktól megkapni, mint amely saját jogos szerzeménye, miután ő zúzta szét a gepidák államát. S meg kívánta volna kapni azokat a pénzeket is, amelyeket Iusztinianosz évente adott a hunoknak. Mivel pedig az elmúlt években semmit sem kaptak, Targitiosz azt igényelte, hogy az egész elmaradt összeget egyszerre hajthassa be, aztán pedig évente állapítsanak meg komoly summákat, amelyeket a rómaiak fizetnek majd. Ezenfelül Uszdibadosz kiadatását is kívánta, mint aki a hadifoglyokra érvényes szokásjog alapján őt illeti. Néhány egyéb olyan javaslattal is előállott Targitiosz, amely tele volt gőgös fennhéjázással; ezekre a császár persze oda se hederített. Semmibe sem vette a követ által előadottakat, s maga igazán császár módjára szólott. Miután ezekben az ügyekben különféle követségek jöttek-mentek, de többre ezzel nem jutott az elintézés, a császár elbocsátotta Targitioszt, éspedig azt mondva neki, hogy kiküldi majd oda Tiberioszt teljhatalmú fővezérként: az ő dolga lesz mindent megbeszélni és minden egyes ügyben határozottan eljárni.
Itt is világosan évi adóról beszél a krónikás. |
Egy vatikáni palimpszesztuson (a szöveg törlésével újraírhatóvá tett pergamenlapon) olvasható töredékes sorok, valószínűleg Menander Protéktórtól:
Az avarok vezére megismételte korábbi fenyegetéseit. Ugyancsak hencegett, és nagyzolt beszédében, de nem volt képes a rómaiakat megfélemlíteni ... [ezek] semmibe vették és lenézték a barbárt, s még hencegőbben válaszoltak szavaira. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
