|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.24. 00:59 - |
|
A hun-avar nép története Kr. u. 557-től a kaganátus felbomlásáig
Primer forrásszövegek
Modern értelmezések |
|
Euagriosz V, 1
Az avarok szkíta nép. Ama szekéren élők közül való, akik a Kaukázus felett a túloldali síkságokat lakják. A szomszédos türköktől futottak el mindenestül, miután azok részéről bajt kellett elszenvedniök. Így érkeztek el a Boszporoszhoz.
|
|
Menander Protéktór
Szilzibulosz, a türkök vezére hallott már az avarok szökéséről és arról, hogy a türköknek nagy károkat okozva távoztak el; éppen ezért így beszélt, öntelten viselkedve, mint ahogyan ez a barbár gondolkodásmóddal természetesen velejár: „Sem nem madarak ők, hogy a levegőn átrepülve megmeneküljenek a türkök kardjától, nem pedig halak, hogy víz alá kerülve eltűnjenek a tenger hullámainak legmélyén, a föld színén járnak valahol. Amidőn majd befejeztem a hephthaliták elleni háborút, rátámadok az avarokra is, és semmiképpen sem fognak megszökni az én haderőim elől”. Ezeket a dicsekvő szavakat mondotta állítólag Szilzibulosz, s aztán buzgón fáradozott a hephthaliták ellen indulása dolgán … Midőn Iusztinosz császár uralmának negyedik esztendeje kezdődött, megérkezett a türkök követsége Bizáncba … A császár megkérdezte: „Világosítsatok fel bennünket, hogy mekkora tömegű avarság vonta ki magát lázadóan a türkök fennhatósága alól, és vannak-e még most is e népből nálatok?” A válasz ez volt: „Vannak még, ó, császár, akik híven ragaszkodnak a mi országunkhoz, azok pedig, akik megszöktek tőlünk, úgy vélem, körülbelül húszezren lehetnek.”
Bizánc mindig nagy gondot fordított a birodalom szomszédságában élő népek, ill. azok haderejének számontartására. Teljesen megbízhatónak kell tartanunk ezért a Menandrosz által közölt adatot a nyugatra távozott hunogurok létszámára vonatkozóan, azzal a korrekcióval, hogy itt valószínűleg a fegyverforgató, harcképes hungarusokról beszélt a türk követ, ők lehettek 20 000-en tehát. A követség 568 végén vagy 569 elején érkezhetett a szogd Maniakh vezetésével a császárvárosba, a selyemkereskedelem ügyében.
Az orkhoni türk feliratok apar népében, amely Bumin és Istämi kagánokat megsiratta, feltehetően a Türk Birodalomban visszamaradt avarokat kell látnunk. |
|
Theophülaktosz Szimokatta VII, 7, 7–8, 6
Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikiosz császárhoz, és levelet szerkesztve abban győzelmi híradásokat írt le. A levél felirata szó szerint így szólt: „A rómaiak császárának a kagán, a hét nemzetség nagyura és a hét világtáj uralkodója.” És valóban maga ez a kagán háborúban legyőzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akiket hephthalitáknak mondanak), s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, Sztembiszkhagant is szövetségesévé tette, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy mi tévesen adjuk itt elő ama idők eseményeinek történetét; ne tegye ezt abban a hiszemben, mintha az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikiosz császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. Hogy valójában honnan származnak, azt rövidesen elmondjuk majd. Most visszatérünk elbeszélésünk fonalához: a legyőzött avarok közül egyesek azokhoz menekültek, akik Taugasztot tartják birtokukban. Taugaszt fényes város, s azoktól, akiket türköknek neveznek, ezerötszáz mérföldnyire fekszik.
Ez a hely határos az indiaiakkal. A Taugaszt tájékán tanyázó barbárok alkotják a legharciasabb és szám szerint a legnagyobb népet. Ez éppen nagysága miatt nem állítható egy sorba a világ többi népeivel. Az avarok közül mások, akik a vereség nyomán megalázó sorsra jutottak, a mukri elnevezésű néphez mentek. Ez a legközelebb él a taugasztokhoz, s nagy bátorsággal áll csatasorba részben azért, mert naponként gondja van a harci gyakorlatokra, részben azért, mert lelki alkatát a veszélyekkel szembeni szilárdság jellemzi. A kagán további vállalkozásra is indult, és az összes ogórokat hatalma alá hajtotta. Pedig ez a nép a legerősebbek egyike, egyfelől nagy száma miatt, másfelől azért, mert a háborúra készülve gyakorolja magát a fegyverforgatásban. Ezek keleten élnek, ahol a Til folyó halad át, amelyet a türkök Feketének szoktak nevezni. E nép legrégibb vezetőinek a neve Var és Khunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli népek, akiket a var és khunni nevekkel illetnek. Midőn Iusztinianosz császár gyakorolta a hatalmat, eme var és khunni népekből az ősi törzs egy kicsiny része elfutott, és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak nevezték el magukat, s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. Hogy honnan eredt nevük megváltoztatásának a szokása, elmondjuk semmiben az igazságtól el nem térve. A barsélt, az onogur, a szabir s ezeken kívül néhány más hun nép is igen nagy rémületbe esett, amidőn a saját területén meglátta a var és khunni szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat, s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükről. A varok és khunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarra változtatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb [legkeményebb] a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi időnkig az álavarok – mert így megfelelőbb őket nevezni – uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak, s egyik részük neve ősi hagyomány szerint var, más részük elnevezése khunni.
Theophülaktosznak kétségtelenül igaza van annyiban, hogy a VI. század közepén a Heftalita-hun Birodalom területéről Európába érkező népesség nem volt tisztán avar, hanem avar-hun keverék etnikumról volt szó. |
|
A hun-avar nép története Kr. u. 557-től a kaganátus felbomlásáig
Primer forrásszövegek
Modern értelmezések |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
