|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.24. 00:59 - |
|
A hun-avar nép története Kr. u. 557-től a kaganátus felbomlásáig
Primer forrásszövegek
Modern értelmezések |
Szúda-lexikon, Kümotomosz címszó
Hullámtörő, háromszögletű építmény hidak körül, amelynek háromszög alakú éle van; ezt hívják a mechanikusok hullámtörőnek, amely hasonlít a hadihajók orrához. Ilyet ácsoltatott az avarok kagánja, midőn hidat veretett a folyón és a Dardania felé, és e partra vitte át hadseregét.
Szádeczky-Kardoss Samu
A névtelen idézet nagy valószínűséggel Menandros Protéktórnak tulajdonítható a bizánci lexikonban. Talán (!) az itt szóban forgó hídra vonatkozik, amelyet a kagán építtetett. (Megjegyzendő mindenesetre: Dardania késő római provinciát sem a Száva, sem a Duna közvetlenül nem érintette; így, ha a Sirmium feletti Száva-hídra gondolunk, a „Dardania felé eső” kifejezés csak elnagyolt földrajzi tájékoztatást ad a folyó jobb partjára utalva.) |
Iohannes Biclarensis
Az avarokat Thrákia határairól elkergetik, és azok Görögország meg Pannónia egyes részeit szállják meg.
Szádeczky-Kardoss Samu
A hispániai krónikásnak Thrákiáról és Görögországról szóló közlése más ránk maradt kútfő segítségével nem megvilágítható (esetleg hogy sirmiumi ostrom-előkészületeiket a bizánciak kevésbé zavarják, hajtottak volna végre kisebb diverziós hadmozdulatokat a nomád csapatok?). Ami Pannonia említését illeti, az avarok itteni fellépésének a hírül adása jól összhangban áll a többi forrásokkal, hiszen Sirmium és vidéke Pannonia Secunda római provincia szíve volt. |
Bizánci mesterek palotát és fürdőt építenek a hungarusok kagánjának Johannes Ephesinus szerint (VI, 24):
Cselből, mintha barátok lennének, úgy küldöttek követséget, s kérték a császárt [Jusztinoszt], illetőleg kérte azt az ő királyuk, hogy küldjön hozzá mestereket és építészeket palota meg fürdő emelése céljából. Ezek el is mentek, megépítették, elkészítették neki a palotát és a fürdőt, s aztán kérték elbocsátásukat, hogy hazatérjenek. Ekkor azonban kiderült a ravaszkodás, és a szívében rejtőző csel megmutatta magát: elfogatta őket, kivonta ellenük kardját, és ezt mondotta: „Ha mesterségbeli tudástokkal hidat nem vertek a Dunán, hol átkeljünk rajta ott, ahol akarunk, senki közületek életben nem marad, rögtön lefejezlek benneteket.” A kényszer hatására azok így szóltak: „Ugyan ki tudna vagy tudott valaha is hidat verni egy folyón, amely olyan, mint a tenger?” Majd ezt fűzték még hozzá: „Ha megcsinálhatnánk is ezt, a rómaiak állama ellen cselekednénk, s a császár kivégeztetne bennünket; így akár [rögtön] meghalunk, akár egyelőre még életben maradunk, a hidat nem áll módunkban megépíteni.” Erre tüstént lefejeztetett kettőt közülük. Ekkor a fenyegető példától megrémülve a többiek megígérték a munka elvégzését: „Ha sok és nagy fagerendát hoztok, megcsináljuk a hidat, s nem kell meghalnunk.” Ezután nagy tömeg ember vonult ki, és sok nagy erős gerendát vágott; és ők pedig, akiket a kard általi halál fenyegetése kényszerített, munkájuk rendelkezésre bocsátásával igen erős hidat emeltek.
Szádeczky-Kardoss Samu
A szír egyháztörténésznél is a Duna és nem a Száva van említve. Ráadásul nála II. Iustinostól és nem Tiberiostól kérte volna a kagán építészek küldését. Ennek ellenére legvalószínűbb (ha egzaktul nem is bizonyítható) az az interpretáció, miszerint Ephezosi János ugyanarról az avar hídépítésről szól, amelyről Menandros és feltehetőleg Zonaras is. Minthogy II. Iustinos uralmának utolsó éveiben a császári hatalmat ténylegesen Tiberios gyakorolta, kettőjük összecserélése könnyen elképzelhető. Ami a Duna emlegetését illeti, a valóság az, hogy messze Konstantinápolyban, de még inkább a birodalom keleti (ázsiai és afrikai) tartományaiban még az írástudónak is nagyon szegényes képzete lehetett a távoli Észak-Balkánról. Az ottani folyók közül közismert alighanem csak a Duna volt. Ez magyarázza talán a Száva helyett a Duna említését a szóban forgó forráshelyen. |
Ephraim 1225–1229
Tibériosz idején az avarok vezére követség útján mesteremberek elküldését kérte fürdő építtetésére; mikor pedig kívánsága teljesült, a Duna árja felett hidat veretett, és a római föld határait pusztította. |
Zonarasz XI, 18–19
E császár [Tibériosz] idején az avarok vezetője, a kagán kérte, hogy küldjenek hozzá építészeket fürdő építése céljából. Mikor aztán elküldte az építészeket [Tibériosz], a Dunánál hidat építtetett velük, kényszerítve őket erre, hogy ezen a hídon átkelve könnyebben fosztogathassa a római uralom alatt álló területet.
Szádeczky-Kardoss Samu
Ámbár itt a Száva folyó nincs említve, mégis valószínűtlen, hogy Tiberios rövid egyeduralma alatt (578. okt. 6–582. aug. 14.) két teljesen különböző alkalommal fogott volna jelentős hídépítésbe az avar fejedelem. Így Zonaras jelen híradását a Sirmium blokádja érdekében lefolyt hídverés történetével kell kapcsolatba hozni. |
Sirmium – Szerém, a XII–XIII. századtól Szávaszentdemeter, ma Srmska Mitrovica – mindig is fontos hídfőállása volt a római császároknak a Kárpát-medence népeivel szemben a Száva folyó bal partján. Pl. Traianus és Marcus Aurelianus császár is innen vonult fel. Ez magyarázza, hogy miért volt központi témája a város birtoka az onogur–bizánci kapcsolatoknak.
Ugyancsak fontos stratégiai színtér volt Singidunum erődje a Száva és a Duna összefolyásánál, a mai Belgrád helyén. E város magyar nevének előtagja – nándor – azonos az onogundur vagy hunogur népnévvel. |
Menander Protéktór
Azt mondotta [Baján], hogy nem a rómaiak ellen mesterkedve építteti a hidat; másfelé, a szlávok ellen vonul; miután átkelt a Száván a rómaiak földjére, a Dunán keresztül ismét a másik partra lép majd át a szlávok ellen; az átkeléshez a rómaiak uralkodója sok hajót készített fel számára. A rómaiak császára kedvéért már korábban is járt el így: sok tízezer hadifoglyot tett ismét szabaddá, és adott vissza a rómaiaknak, akiket a szlávok hurcoltak szolgaságba a rómaiak földjéről.
Szádeczky-Kardoss Samu
Baján hídépítése a Száván, amelyről itt szó van, későbbi (579–580-as) esemény …Ennek kapcsán azonban a kagán a diplomáciai tárgyalásokon visszamutat a jelen … 578-as szlávok elleni hadmenetére, amelynek során római hajók szállították a nomád lovasokat, s amelynek az eredményeképpen az avarok sok tízezer, szláv földre hurcolt birodalmi alattvalónak tettek lehetővé a hazatérést. |
Menander Protéktór
Miközben Hellászt a szklavénok [szlávok] pusztították, és mindenfelé egyik vész után a másik fenyegetett, Tibériosznak nem állott rendelkezésére említésre méltó haderő még az ellenfelek egy részének a leküzdéséhez sem, nemhogy azok egészével megbírhatott volna. Fegyveresen szembeszállni velük nem volt képes, mert a rómaiak haderői a keleti hadszíntéren kerültek bevetésre. Éppen ezért követséget küldött Bajánhoz, az avarok vezéréhez, aki akkoriban nem viseltetett ellenséges indulattal a rómaiak irányában, sőt Tibériosz kormányzásának a kezdetétől fogva egyenesen államunk boldogulását kívánta. Így rá is vette őt, hogy háborút indítson a szklavénok ellen. Történt ez avégből, hogy a rómaiak földjén dúlva garázdálkodókat otthonukban támadó bajok szólítsák vissza, hazájukat akarják inkább védelmezni, s ezért szűnjenek meg a római födet pusztítani. Saját országukért vállalják majd a háború veszélyeit. Miután Baján percig sem ellenkezett, Ioannészt rendelték ki, aki ekkoriban a szigetek feletti hatalmat gyakorolta, s egyben ez illyricumi városok kormányzását is feladatul kapta. Ez megjelent Pannóniában, s magát Bajánt meg az avarok haderőit a rómaiak területére vitte át; úgynevezett hosszú teherhajókon hajtotta végre a barbár tömegek átszállítását. Azt mondják, hatvanezer páncélos lovas kelt át akkor a rómaiak földjeire. Ezeket [Ioannész] átvezette az illyricumiak területén, s elérkezett velük Szküthia tartományba. Majd felkészült rá, hogy az úgynevezett két hátsó fedélzetű (vagy: kétkormányú?) hajókon ismét visszavigye őket a Duna túlsó oldalára. Amint megtörtént az átkelés a folyam szemben levő partjára, tüstént kezdték felperzselni a szklavénok falvait, dúlták szántóföldjeiket, mindent fosztogattak, elhurcoltak. Az ottani barbárok kőzül senki sem merészelt kézitusába bocsátkozni a támadókkal, ehelyett erdők sűrűjébe, mindent eltakaró rejtekébe menekültek. Az avarok megmozdulása a szlávok ellen nemcsak azért történt, mert a császár követséget küldött ez ügyben, és mert Baján le akarta róni háláját a rómaiaknak, amiért a császár a legnagyobb jóindulatot tanúsította irányában, hanem ezen túlmenően magának Bajánnak a szemében is a leggyűlöletesebbeknek számítottak azok a szlávok, irántuk maga is ellenséges indulatot érzett. Az avarok vezére ugyanis ennek idején követséget küldött magához Daurentioszhoz és a nép élén állókhoz, s felszólította őket, hogy engedelmeskedjenek az avaroknak, és legyenek adófizetésre kötelezett alattvalóik. Ám Dauritasz és vele együtt a vezérek így szóltak: „Ugyan ki ez ez ember, aki olyannak termett, olyanként élvezi a nap sugarainak a melegét, hogy a mi hatalmunkat a magáé alá rendelhetné? Megszoktuk, hogy mi kerekedünk mások fölé, s nem mások mifölénk. Ez reánk vonatkozóan megingathatatlan szabály, míg csak háború és kard terem e földön.” Miután a szlávok így pöffeszkedtek, az avarok sem szűntek meg nagy hangon beszélni. Ebből aztán gyalázkodások és sértések fakadtak, s a barbárok, mert lelkületük durva és felfuvalkodott, viszályt támasztottak egymás ellen. A szlávok nem voltak képesek dühüket megzabolázni, s így megölték az oda érkezett követeket mind. Baján ily módon csak mások útján szerezhetett tudomást mindarról. Ezt a vádat vethette már régebbről szemére a szlávoknak Baján, s ezért táplált titokban gyűlöletet irántuk. Különben is bosszankodott, hogy nem lettek alattvalói, nem is szólván arról, hogy jóvátehetetlen bántalmat szenvedett el részükről. Caesar iránti háláját is le akarta róni. Egyszersmind úgy tudta, hogy gazdag országot talál majd, hiszen a rómaiak földjét a szlávok már régebbtől fogva fosztogatták, saját országukat [a szlávokét] viszont más népek egyáltalán nem.
Szádeczky-Kardoss Samu
Azonos személyt jelöl a Dauritas és a Daurentios név. Hasonló kettősségre már láttunk példát feljebb is forrásainkban. (Targités-Targitios-Terzagis avar főember esete volt ilyen …Ugyanez a jelenség Menandrosnál Silzibulos-Sizabulos …) Jellemző, hogy az avar kagán szinte magától értetődőnek tekintette a szlávok hódolását és adózását, annak megtagadását pedig véteknek az avarság ellen.
A korai avar korszak világtörténelmi jelentősége ugyanis Samo felkeléséig (623), ill. Konstantinápoly sikertelen ostromáig (626) éppen ebben áll, hogy e szláv tömegek egészében avar irányítás alatt, a fölényes nomád katonai szervezethez kapcsolódva hatolnak előre dél és nyugat felé. Különben szlávok valóban már 578-at megelőzően is zsákmányoltak a birodalomban, mint ahogy arról egyebek mellett Iohannes Biclarensis ad hírt …
Ióannés, a quaestor Iustinianus exercitus tisztségének a viselőjeként s egy személyben Illyricum praefectus praetoriójaként irányította az avar szövetségeseket szállító flottát … |
Menander Protéktór
… miközben a keleti háború alakulása bizonytalan volt, Tibériosz Kónsztantinosz caesari országlásának negyedik esztendejében [577. dec. 7–578. szept. 26.] Thrákiáben összegyűlt a szklavinok népe – vagy százezer főnyi tömeg –, hogy Thrákiát dúlja-fosztogassa sok más területtel együtt. |
Iohannes Biclarensis
Az avarok a thrák tartományokban garázdálkodnak, és a Hosszú Fal felől farkasszemet néznek a császárvárossal.
Szádeczky-Kardoss Samu
... még ha „szövetségesekként” jöttek is, fellépésük a birodalmi alattvalóknak sem mindig vált javára. |
Pszeudo-Kodinosz
A Kasztelliónt Tibériosz, Maurikiosz apósa építette, éspedig azért, mert jött Bulgária uralkodója, a kagán, s felperzselte, lángba borította a thrák területeket mind egészen a bejáratokig. Kasztellionná építtette ki a falat, s elzárta s hajókat; innen van ez az elnevezés.
Szádeczky-Kardoss Samu
Olyan forrás nincs a kezünkben, amely II. Tiberios uralma (társcsászár 574. dec. 7-től, egyeduralkodó 578. okt. 8-tól 582. aug. 16-ig) idején Konstantinápoly tengeri határáig hatoló bolgár betörésről tudna. A késői szerző tehát szinte biztosan az avar kagánra gondolt, amidőn „Bulgária uralkodója, a kagán” pusztításait említette; az ő idején az avar népnév már szinte feledésbe merült, viszont a bolgár annál közismertebb volt, ezt használta tehát egy olyan (avar) kagánra, akinek az alattvalói között nagy számmal akadtak bolgárok is. Persze olyan kútfőnk sincs másik, amely egészen a császárváros kikötőiig fenyegetést jelentő avar támadásról tudna Tiberios korában. Így habozva bár, de mégis legjobbnak láttam Iohannes Biclarensis …citált részletével összekapcsolni ezt a híradást. Á császári kormányzat ugyanis biztosan tudhatta, hogy az avarok megjelenése a thrák partokon akkor is veszedelmet rejt magában Bizánc számára, ha egyelőre a szláv invázorok elleni harc ürügyén s nem nyílt ellenséges szándékkal nyomulnak előre a kagán emberei. A Kastellion (’Erőd’) elnevezésű parti erősségről lásd R. Janin (Constantinople Byzantine, Paris 1964, 460–461) tájékoztatását. – A forrásrészlet egy szavának a fordításánál cserben hagytak a rendelkezésemre álló szótárak, kézikönyvek, Janin idézett könyvét sem véve ki. Így a „bejáratokig” kifejezést csak habozva merem a görög textus megfelelő része hű visszaadásának javasolni.
Megjegyzendő, hogy a bolgárok népneve maga is arra mutat: legalább részben avar etnikumról van szó (gar = avar). |
Iohannes Biclarensis a hungarusok (hun-avarok) 575–576 körüli adriai-tengeri hódításairól
A szklavinok [szlávok] Thrákiában a rómaiak sok városát megrohanták, s azután feldúlva üresen otthagyták. Az avarok ravaszul tengerpartszakaszokat foglaltak el, és a Thrákia partjainál elhaladó hajókkal szemben eléggé ellenségesen léptek fel.
Szádeczky-Kardoss Samu
Hogy formálisan 579-ig az avarok nem szegték meg a Tibériosszal caesari rangra emelkedésekor megkötött szövetséget, ez bizonyos. Kérdés azonban, hogy suba alatt nem ártottak-e ők is a birodalomnak. Ha azokat a hajókat, amelyekkel szemben ellenségesen léptek fel, bizánci hajókra értjük, akkor a felvetett kérdésre csak igen lehet a válasz. Ha viszont a szlávok vízi járműveire értjük, ezekre a félelmetesen gyors mozgású fatörzscsónakokra, akkor valójában a birodalom szövetségeseiként ennek támadói ellen léptek fel. |
Turxanthosz (Turcsány vagy Tárkány?), az új török kagán felbontja a szövetséget Bizánccal – Menander Protéktór beszámolója arról a látogatásról, melyet a császárváros követei az indulatos türk uralkodónál tettek:
Tibériosz caesar kormányzásának második éve [575. dec. 7.–576. dec. 6.] táján ismét követséget küldtek a rómaiak a türkökhöz; Valentinoszt választották ki erre a feladatra …Turxanthosz eképpen szólt [Valentinoszhoz és követtársaihoz]: „Nemde ti vagytok azok a rómaiak, akik tízféleképpen [szó szerint: tíz nyelven] beszéltek, de az egyetlen, amit tesztek, a rászedés?” Ezt mondva tíz ujját a szájába dugta, majd így beszélt: „Amint most az én számban tíz ujj van, úgy besszéltek ti rómaiak többféleképpen. Egyik szavatokkal engem szednétek rá, e másikkal az én rabszolgáimat, a varkhónitákat. Egyszerűen minden népet megszédítetek, tarkabarka beszédetekkel és csalárd gondolkodástokkal alakoskodva s hízelegve. Mikor pedig ezeket a népeket valami csapás hanyatt-homlok lesújtja, elnéztek fölöttük, s kizárólag a saját magatok hasznával törődtök. Ti, követek is hazugságba öltözötten jöttetek hozzám, s az, aki küldött benneteket, szintén nem kevéssé csalárd. Tüstént s minden haladék nélkül ki foglak hát végeztetni benneteket. Egy türk férfitól ugyanis teljesen idegen és távol áll a hazudozás. S császártok is meglakol majd, ahogyan kell. Hiszen nekem azt beszéli, hogy ragaszkodik barátságunkhoz, ugyanakkor viszont szövetségi szerződésre lép a varkhonitákkal – az avarokat értette ezen ez elnevezésen –, akik szolgáink, s akik meg merészeltek szökni uraiktól. A varkhóniták egyébként, a türkök alattvalói lévén, hozzám jönnek, mihelyt úgy akarom: ha egyszer megpillantják lókorbácsomat., amelyet reájuk bocsátok, e föld legmélyére menekülnek előlem. Vagy ha mégis szembe mernének nézni velünk, természetesen nem kardjainkkal döfnénk le őket, hanem inkább lovaink patái tipornának rájuk, s hangyákként pusztulnának el. Ami e varkhónitákat illeti, az elmondottakban biztosak lehettek. Ti viszont, rómaiak, ugyan miért vezetitek követeimet a Kaukázuson át Bizáncba, s miért mondogatjátok, hogy nincs más út, amelyen haladhatnának? Azért teszitek ezt, hogy a terep járhatatlansága miatt lemondjak a Római Birodalom megtámadásáról. Persze én nagyon pontosan tudom, hogy hol van a Dnyeper, sőt azt is, hogy hol folyik a Duna, s hol a Hebrosz, amerre a mi szolganépünk, a varkhóniták hatoltak át a Római Birodalomhoz. Jól ismerem erőiteket is, hiszen engedelmesen hajlik meg előttem az egész föld, kezdve onnan, ahol a kelő nap első sugarai sütnek, odáig, ahol nyugat határainál véget ér a Föld. Nyomorultak, nézzetek az alán népekre s azonkívül az onogurok törzseire, akik nagyon bátor emberek voltak, és saját haderejükben bízva szembe merészeltek szállni a türkök leküzdhetetlen hatalmával; ám semmi sem teljesült reményeikből: nekünk engedelmeskednek, éspedig szolgasorba süllyedve.” Így dicsekedett Turxanthosz; mert nagyhangú és hencegésben kedvét lelő férfi volt.
Szádeczky-Kardoss Samu
Amikor megérkezik a követség Turxanthos kagán rezidenciájára, ott éppen imént elhunyt elődjének, Silzibulosnak (= Istämi) adják meg a végtisztességet …Mire a nem éppen barátságosan fogadott követségjárás véget ér, akkorra a szökött szolgáik, az avarok utolérésére törekvő türk haderők elragadták a Kelet-római Birodalomtól …egyik legfontosabb pontosi támaszpontját, Bosporost Kercsen [az Azóvi-tenger bejáratát képező Kimmer-Boszporoszt – Gandash] …A türköket szemmel láthatóan a steppén való nyugatra törés terve foglalkoztatja ebben a történelmi pillanatban, s egyelőre eszükbe sem jut, amire Valentinosék szeretnék rábeszélni őket, a Bizánccal kemény harcban álló Sassanida Birodalom megtámadása.
Ősi szokás a steppén, hogy a renitens szolganéppel szemben az uralkodó etnikum hadserege nem fegyverét, hanem korbácsát használja; láttuk ezt már Hérodotosnál (IV, 3–4) a szkítákról szóló elbeszélésben. |
Euagriosz V, 14
A rossz úton gyűjtött pénzt [Tibériosz] a szükségnek megfelelően használta fel: megtette az előkészületeket a háborúra. Az Alpokon túli népek közül a Rajna-vidékiek legderekabbjait toborozta seregébe, ugyanígy az Alpokon innenieket, a masszagetákat és más szkíta nemzetségek fiait, a Pannónia, Moesia, Illyricum meg Isauria környékieket; ekként közel százötvenezer főnyi, kitűnő lovasokból álló csapatokra tett szert.
Szádeczky-Kardoss Samu
Könnyen lehet (ha persze nem is bizonyos), hogy a „massageták” itt archaizáló kifejezésként az avarokat jelölik, az „egyéb szkíta nemzetségek” pedig legalább részben az avar fennhatóság alatt élő steppei eredetű népeket. Úgy látszik, a nyolcvanezer arany évpénz ellenszolgáltatásaképpen Baján megengedte a bizánciaknak a katonatoborzást a kaganátus alattvalói közül. Figyelmet érdemel ebben az összefüggésben a tény, hogy nem sokkal az itt szóban forgó toborzások után egy, az avaroknál használatos nevet (Men. Prot. …, Theophyl. Sim. VIII, 5) viselő vezérrel, Apsichhal találkozunk a perzsa fronton küzdő keletrómai hadseregben … |
Menander Protéktór
[Baján] ebben az esztendőben is [az előzőekhez] hasonlóan elküldötte Targitioszt s császárhoz, hogy hozza el a megállapított pénzösszeget. Ez minden egyes évben nyolcvanezer aranyat tett ki. Miután a pénz egy részén beszerzett áruval és magával az arannyal Targitiosz visszatért Bajánhoz, az szégyentelenül és a legbarbárabb módon hirtelen megszegte a szövetségi szerződést, amelyet mindjárt kezdetben megkötött Tibériosszal, mihelyt az utóbbit a caesari rangra emelte szerencséje. |
Gyökeres fordulat állt be a hunogurokkal kapcsolatos bizánci politikában, amikor 574. december 7-én Tibériosz az elborult elméjű Jusztinosztól – caesar titulussal – átvette a birodalom irányítását...
Menander Protéktór
Tibériosz [caesar] …követséget küldött Bajánhoz, az avarok vezéréhez, aki akkoriban nem viseltetett ellenséges indulattal a rómaiak irányában, sőt Tibériosz uralkodásának kezdetétől fogva egyenesen államunk boldogulását kívánta. |
Szümeón
Ez a Iusztinosz Tibérioszt, a palotaőrök parancsnokát küldötte a hunok ellen, akik kivonultak, és a thrák területeket dúlták, fosztogatták. |
Kedrénosz
II. Iusztinosz 9. évében az avarok a Dunához jöttek, és legyőzték a rómaiakat. |
Theodosziosz Melitenosz
Tibérioszt, a palotaőrök parancsnokát küldötte [II. Iusztinosz] a hunok ellen, akik kivonultak, és a thrák területeket dúlták, fosztogatták. |
Niképhorosz Kallisztosz Xanthopulosz XVII, 39
…sok tízezernyi hadsereggel előzőleg az avarok ellen küldötte [II. Iusztinosz Tibérioszt]. Miután katonái az ellenség puszta látását sem igen tudták elviselni, mindjárt az első összecsapáskor fogságba esett volna, ha az isteni gondviselés ki nem ragadta és meg nem őrizte volna, éspedig nyilvánvalóan a római hatalom javára, hiszen ez abban a végső veszélyben forgott Iusztinosz esztelen tettei miatt, hogy az egész állam széthull, s oly nagy uralomtól elesvén a barbároknak lesz zsákmánya. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
